2015. március 13., péntek, 19:00

Pécsi Nemzeti Színház

Tegnap májat ebédeltem. Azon gondolkodtam közben, hogy milyen jól sikerült elkészíteni az ételt, milyen könnyen emészthető lett annak ellenére, hogy egyébként egy nehéz étel. Aztán elmentem a Pécsi Nemzeti Színházba, és megnéztem a Csíksomlyói passió című mesejátékot. És láss csodát, de ja vu-m lett. Ugyanazt éreztem a darab után, mint az ebéd utáni pihenőmkor. Egy nagyon kellemes, jól ízesített ételt kaptam Nagy Viktor főszakácstól, aki biztosította a megfelelő alapanyagokat is. Sikerült gusztusosan tálalni a terméket. Ennek ellenére nem biztos, hogy mégegyszer eszem belőle.

A darabról

Már belépéskor megláttuk a hatalmas, monumentális díszletet. Egy templom belseje, velünk szemben az oltár. A címből fakadóan gyaníthatóan a csíksomlyói templom az. Megfelelően ki van dolgozva, látványos, de nem csicsás, mutatós, de nem „ömlengős”. Az egész darab ez előtt játszódik, ez az állandó díszlet, a különböző szószékeken pedig különböző karakterek, angyalok, stb. jelennek majd meg. De kezdjük is az elejéről

A darab a krónikamondóval kezdődik. Bejön, és tulajdonképpen felkonferálja a darabot. Az ördögök megjelenése, majd elűzése után elindul maga a passiójáték cselekménye.  Ennek a különlegessége azonban az, hogy nem Krisztus szenvedéstörténetétől, illetve annak előzményétől indul a darab, hanem még a Paradicsomba, Ádám és Éva történetéhez kalauzol vissza bennünket. Isten (Deus Pater) figyelmezteti Ádámot, hogy bármit tehet a kertben, csak abból a bizonyos almából nem ehet. Ekkor jelenik meg az egyik ördög, aki kígyó formájában ráveszi a párt, hogy kóstolják meg a tiltott gyümölcsöt, akik e tettük végett kerülnek ki a Paradicsomból elkövetve az ősbűnt. Ezután különböző betétek után (pl. Mózes megkapja a kőtáblát, zsidók fogsága, stb.) térünk át Jézus születésére, majd csodatetteire, elítélésére, keresztútjára és halálára. A végén a krónikamondó zárja le az előadást, mintegy keretes szerkezetet adva a műnek.

A szereplők

A főszerepben Wunderlich József volt látható. Bár nem volt annyit színen, mint a címből fakadóan vártam, amennyit színen volt, addig elégedett voltam. Sőt. Jeleneteiben szinte kivétel nélkül megkaptam azt, amit Jézus életéről és szenvedéséről, valamint érzelmeiről és gondolatairól gondolok. Megjelenésileg is illett rá a Megváltó szerepe, és lelkileg is egy hullámhosszra hozta magát vele. Mozgásának nyugodtságát örömmel néztem, nem voltak elhamarkodott, meggondolatlan mozdulatai, Jézus lényének finomságát és nyugodtságát jeleneteiben szinte kivétel nélkül átadta. Ádám szerepében is őt láthattuk, ám abban való tevékenysége a jelenet rövidsége miatt nem számottevő. Teljesítményét 10 pontból 9-re értékelem.

Györfi Anna Mária szerepében mutatkozott be. Nekem kicsit meglepő volt, hogy ő játssza a vele szinte egykorú Wunderlich édesanyját. Ez a színpadon is kissé furcsa volt nekem, én lehet, hogy inkább Stubendek Katalinnak adtam volna ezt a szerepet, őt jobban el tudtam volna képzelni Szűz Mária karakterére, amennyiben Wunderlich a főszereplő. Ezzel szemben Györfi Anna fiatal kora ellenére átadta a Szent Szűz örömét, mikor világra hozza a Megváltót, valamint a rettenetes fájdalmát, mikor elveszti fiát. Prózai teljesítményét csengő énekhangjával egészíti ki, mely teljesen biztosan, megingathatatlanul szólal meg, elérve a kellő hatást a néző lelkében. Teljesítményét 10 pontból 9-re értékelem.

 Stenczer Béla Deus Pater szerepében "fürödhetett". A tökéletes komikus színészt nagy örömömre hosszú idő után megint megtekinthettük egy komolyabb szerepben. A Teremtő Isten szerepe igazán passzolt rá. Mély, dörgő hangján tökéletesen közölte sziklaszilárd akaratát, Ádám és Éva kiűzésekor a hihetetlen dühöt tökéletesen hozta. Ugyanakkor megmutatta Isten lényének lágyságát, finomságát, ember iránti szeretetét is. Karakterileg szerencséje volt, hiszen senki sem tudja, hogy néz ki Isten valójában. Minden esetre két és fél óráig elhittem, hogy úgy, mint ő. A Sidó király szerepében keveset van a színen, de karakteréből fakadóan elhisszük neki, hogy ő a népét óvó atya, akit büntetésből megvakítanak. Teljesítményét 10 pontból 10-re értékelem.

 A Csíksomlyói passió pécsi bemutatóját olyan prominens személyek is megtekintették, mint például Udvardy György, a Pécsi Egyházmegye megyéspüspöke, vagy Kerényi Imre, a darab egyik írója.

Köles Ferenc ugyanúgy több karakterbe bújt bele, ahogy a darab összes szereplője. Bár ebben a történetben nem ő volt a hangsúlyos karakter, mint Mózes, mint Péter, mint Pilátus és mint az egyik a Jézuskát köszöntő Pásztor emelkedett ki többi karaktere közül. Igazából megmondva, őt már sokkal jobbnak is láttam, drámai és komikus szerepekben egyaránt, és most vele nem elégedtem meg annyira, mint amit tőle vártam. Nem nyújtott különleges érzelmeket, hangsúlyozásilag is régebbi szerepei jutottak eszembe, most én itt annyira nem voltam vele megelégedve, mint eddig. Remélem ezért következő premierén kárpótol. Teljesítményét 10 pontból 7-re értékelem.

Ottlik Ádám már régóta hiányzott nekem a színpadról. Mostanság valahogy nem láttam őt, új bemutatókban idén még nem szerepeltették, leszámítva az az egy Pán Péter beugrását, ami végülis azért nem hiszem, hogy pályájának maradandó emléke lenne. Örültem, hogy ismét láthattuk, megint magas szintű színészi tevékenységet kaphattunk tőle, mind az öreg pásztor, mind Júdás esetében. Nekem nagyon tetszett a két már említett szerepében, a többi szerepében annyira nem volt kimagasló, Júdásként azonban igen meggyőző volt annak ellenére, hogy nem ő az a klasszikus Júdás, egy kicsit már idősebb annál, viszont én el tudtam neki hinni, hogy igen, tényleg ő az. Teljesítményét 10 pontból 8,5-re értékelem.

Vidákovics Szláven és Urbán Tibor főleg Annás és Kajafás főpapok karaktereibe bújva határozták meg a történetet. Hangilag sajnos gyengébbek voltak a többieknél, ezen Urbán Tibor esetén kicsit meglepődtem, negatívan csalódtam, Szláven esetén azonban azon lepődtem meg, hogy ő egyáltalán nagyjából tudna énekelni, én még tőle soha semmilyen ének szerű szót vagy hangot sem hallottam, és ezért benne annak ellenére, hogy azért nem kristálytisztán csilingelt hangja, ő ilyen szempontból valahol pozitív csalódás is volt nekem. Színészi játékuk ismételten magas színvonalú volt, mint szinte mindenkinek a darabban. Vidákovics Szlávent már hiányoltam a színpadról, és remélem, hogy mostantól ismét sűrűbben láthatjuk, mivel ismét bizonyította, hogy eléggé jó színész ő, akárcsak Urbán Tibor, akit annak ellenére, hogy többet láthattunk az elmúlt években, szintén szeretnék még figyelni a nézőtérről. Vidákovics Szláven 10-ből 8,5 , Urbán Tibor 10-ből 7,5 pontot kap tőlem teljesítményére.

 
Józsa Richárd Luciper, a főördög szerepébe bújt, melyet korrekten és jól formált meg. Elég jól hozta a figurát, megvolt benne a kellő aljasság, sunyiság, és minden, ami kellett a szerepformáláshoz. Másik két szerepe ehhez képest jelentéktelen volt, de azokat is korrekten színpadra hozta. Nem kívánok és nem is tudok többet hozzá fűzni, teljesítményét pedig 10 pontból 8-ra értékelem.

Götz Attila és Tóth András. Na igen. Ők voltak azok, akik számomra a darabban a csúcsteljesítményt tudták nyújtani. a Két ördög, Luciper jobb és bal kezének szerepében a színészek egyenesen tobzódtak. Fantasztikusan játszottak-táncoltak-énekeltek. Megjelenésük is tökéletes volt, nagyon jól csípték el a karaktereket. Götz Attiláról eddig is tudtam, hogy tökéletes, Tóth András Ernőt azonban eddig csak kisebb szerepekben figyelhettük meg, pedig nem mai csirkea színházban, azonban ilyen jónak még sosem láttam. Mindkét színész teljesítményét 10 pontból 10-re értékelem. :)

Csajághy Szabolcs, Koncz Péter, Molnár Zsolt és Szabó Márton a 4 sátány szerepében tündökölt. Igen, sátány, és nem sátán. A 7 sátány, azaz ők négyen, valamint Plútó (Götz Attila) Drúmó (Tóth András) és Luciper (Józsa Richárd) fantasztikus egységet mutattak a darabban. Kicsit az operettszínház Ördögölő Józsiásának az ördögös jeleneteire hajaztak, de ez nem zavart. Tulajdonképpen a meséhez hasonlóan ügyefogyottnak mutatta be őket a darab, amellett, hogy ők itt tényleg gonosz, rossz szándékkal rendelkező egyedek voltak. Teljesítményük egyenként kiértékelhetetlen, így a 4 sátány tőlem 40 pontból 35-öt kap.

Kulcsár Viktória Mária Magdolna szerepében külön nem igazán jellemezhető, nagyon keveset volt a színen, szövege-dala alig volt, amíg színpadon volt, addig hihetően varázsolta elénk Mária Magdolnát, többet azonban nem kaptunk tőle. Teljesítménye nekem 10 pontból 7.

Sárközi Edina és Kalász Anna szerepeltetésén először igen meglepődtem, mivel énekkari tagok ritkán játszanak külön szerepekben. Hát, egyelőre még várniuk kell a háttérből való kiemelkedésre, nem ezekkel a szerepekkel fognak kitörtni, sem A másik Mária, sem Ancilla szerepe nem rejteget magában nagy kihívásokat. Ennek ellenére mégis úgy éreztem, Sárközi Edina nem nagyon találja magát a színpadon még "színészi minőségben", Kalász Anna azonban éretten mozgott a színpadon, pár soros szólója pedig gyönyörűen csengett, és beleillett a mű kicsit pátoszos hangulatába. Előbbinek 10-ből 6, utóbbinak 10-ből 9 pontot adok teljesítményére.

Az egyéni értékelés végére Rázga Miklós maradt. A pécsi színházigazgató a Krónikamondó szerepét játszotta (valamint Jézus születésénél ő vitte a csillagot). Rá mást igazából nem tudok mondani, mint az egyik kedvenc szavamat: korrekt volt. A krónikamondó szerepe azért nem tartogat akkor érzelmi kicsapongásokat és túltengéseket, valamint túlfűtöttséget, hogy sok mindent igényelt volna. Rázga a feladatát szépen teljesítette, és a krónikások egyik legfontosabb feladatát sikerült megragadnia: érdekessé tette a történetet - már az "összefoglalójában" is érdekelt, hogy hogyan fog alakulni a történet. Amit tudott, azt kihozott belőle, nem hiszem, hogy jobban lehetett volna csinálni, de azt is nehezen képzelem, hogy ez olyan nehéz lett volna neki, aki oly sok szerepben mutatkozott már be a nagyérdemű előtt. Teljesítményét 10 pontból 8-ra értékelem 

Összegzés

Mikor kifelé battyogtam a színházból, úgy éreztem, hogy bár csak 2 és fél órát töltöttem benn, rengeteg élménnyel gazdagodtam. Mikor év elején olvastam a kiírásban, hogy színre viszik a Csíksomlyói passiót, nem gondoltam, hogy ekkora feltöltődést fog nyújtani.

Voltak nagyon meglepő, ám annál érdekesebb dolgok az előadásban. Ilyen volt nekem az, hogy az ördögök cselekedeteit, illetve azokat a dolgokat, amik a földre és az emberre nézve bűnösök, gyarlók, népzene jelezte, míg az erkölcsileg tiszta, emelkedett gondolatokra templomi orgona- és énekszó figyelmeztette a nézőt. Érdekes volt, hogy az ördögök a meseszámhoz hasonlóan pont 7-en voltak, és hogy a főördög Lucipernek volt jobb- és balkeze, és hogy az ördögök közt is volt hierarchia. Nagyon ötletes megoldás, hogy tulajdonképpen a darab azt mutatja be, hogy az emberek összes kísértésében, problémájában, bűnében közrejátszik az ördög, a patás lény, aki arra sugallja az embert, hogy tedd meg, árts magadnak, és bizony, ha nem vigyázol, akkor az súlyos következményeket vonhat maga után. 

A Pécsi Nemzeti Színház Csíksomlyói passiója egy nagyon mély érzelmi világgal rendelkező, nagy jelentéstartalmú, és borzasztóan aktuális darab. A díszletek és jelmezek egysége sokszor festői szépséget idéz fel, és tökéletesen tárja elénk az emberi sors és a Biblia legfontosabb eseményeit. Annak ellenére, hogy a fő díszlet az egész darab alatt ugyanaz, tökéletesen tudunk haladni a darabbal helyszínről helyszínre, és követni a cselekményt. Viszont a darab mély mondanivalója és töménysége az az ok, ami miatt nem biztos, hogy még egyszer megnézném, viszont borzasztóan örülök, hogy egyszer láttam. 

Ez egy szelet nagyon finom, és tömény csokoládétorta. Nagyon boldog vagyok hogy megkóstóltam. Nem nyomta meg a gyomrom, de nem is akarom, hogy megnyomja, ezért tartom valószínűnek, hogy nem fogom többször megkóstólni.

Értékelés

 összes pontszám: 83/100

Az előadás szereposztása:

100

a képek a Pécsi Nemzeti Színház honlapjáról, a www.pnsz.hu -ról származnak 

S.a.n.s.