2015. szeptember 4., péntek, 19:30

Szigetvár, Vár, Nagyszínpad  

Az alkalomról

Már ahogy beléptünk a szigetvári vár kapuján áradt valami különleges a falakból. Valami, amik azt sugallták, olyan dolgok történtek itt, amiket nagyon nehéz szavakba foglalni. A történet adott, a történelmi témájú előadások előtt pedig már eleve tiszteletünket kell tennünk, hiszen nagyon nehéz egy régen megtörtént történetet úgy maivá tenni, hogy attól még hitelesen kapjuk vissza a történéseket.

Amiről sajnos mindenképpen szót kell ejteni, és ezért gyorsan előre is veszem: a hangosítás. Tragikus, szörnyűséges volt a hangosítás, a duettek teljesen elúsztak, a szólódalok még valahogy. A magnók, mint két börtön magukba zárták a hangot, de az azért próbálkozott, és amennyire lehetett ki-ki tört. Már a darab elején, amikor bemondták, hogy mindenki kapcsolja ki a telefonját, mert az árthat a hangberendezésnek, gondoltam, hogy itt valami nincs rendben, és sajnos a sejtésem beigazolódott. Az első felvonás hangosítása végig szörnyű volt, a másodiknál pedig szép lassan kezdett jobb lenni, de sajnos még a végére sem lett tökéletes.

Az előadás egy nagyon erős dallal indult, a sorokat még most is idézni tudom (....Minden gyászruhát ölt, meghalt az is, aki ölt, lomha varjaké lett ez a föld....). Itt még nem tudtam, hogy az egész előadás egy zenei csemege, egy olyan kosár, amibe csak jó cseppent, mintha valaki letakarta volna, és rossz nem eshetett volna bele. Műfajilag rockopera, vagy rockmusical, váltogatva használják. A rock része tökéletesen igaz, minden hangszerelés, minden alap igazi rockos szám. Arról, hogy rockmusical, rockopera, vagy rockoperett lenne már kemény vitákat lehet folytatni. Talán legközelebb még a dallamiságában a musicalhez áll, bár van egy pár operettes beütése is, technikailag pedig operás részeket is tartalmaz. A darab "bevándorló száma" a Dévényi Ildikó által énekelt A nő című szám volt, mely egy kicsit poposabb, maibb zenét hozott, mint az összes többi zene. Egyébként a Balásy Szabolcs-Horváth Krisztián-Papp Zoltán zeneszerző hármas hatalmasat alkotott, és ehhez a csodaszép történethez egy igazi, élvezhető, méltó zenét komponált, ami még a szörnyű hangosítás mellett is érvényesülni tudott.
Mindenképpen meg kell említeni Moravetz Leventét. Amellett, hogy ő írta az egész darabot, valamint az összes dalszöveget, ő az előadás rendezője, illetve producere is. Talán neki is fel kellene fáradnia az előadások után egy hatalmas megérdemelt tapsért, hiszen ez a színpadra állított darab egy olyan produkció, melyet mindenkinek látni kéne, akibe legalább egy minimális hazafias érzet, magyarság szorult. Moravetz tökéletesen beépített a darabba a szigetvári vár összes adottságát. A jobb oldali várfalról rendszerint a törökök kommunikáltak Zrínyivel illetve embereivel, a bal oldali dombon amellett hogy a seregek illetve csapatok vonultak az előadás első felvonásának fináléjánál Mahó Andrea egy sámlira állt, és messziről ki lett világítva, ez egy nagyon szép pontja volt az előadásnak.

A darab történetére a cselekmény történelmisége és terjedelmessége miatt nem térek ki.

A szereplők

Bár a szereposztásnál több név van felsorolva, mint ahányan itt ki vannak részletezve, az értékelésnél őket nem értékeltem, mivel a szerep miniatűrsége ezt nem tette lehetővé.
Sasvári Sándor alakította Zrínyi Miklós grófot, a szigetvári vár kapitányát, a darab címszereplőjét. Sasihoz most volt először élőben szerencsém, eddig csak az Elisabeth illetve Operaház fantomja CD-kről ismertem, előbbiről pozitívan, utóbbiról kevésbé. A fantom cd-jén nekem nagyon nem tetszett a hangja, valahogy nekem nem igazán fantomos. Zrínyi szerepére azonban hibátlan választás volt. Kiállásilag teljesen Zrínyi, hibátlanul feledtetve az, hogy ő igazából "csak" egy színész. Énekhangilag teljesen levetkőzte a Fantomot, erős, dögös, rockos hangszínt hozott. Prózában, hangsúlyozásban és énekben egyaránt hibátlan, tökéletes. Egy csoda volt.

Zrínyi feleségét, Rosenberg Évát a darabban most debütáló Mahó Andrea alakította. Hozzá szintén most volt először szerencsém, annyi különbséggel, hogy vele elégedett voltam a Fantom CD-n. Egyenlőre látszott, hogy még csak most állt be az előadásba, de szegényt nem áldotta meg az ég, mivel az egész előadásban talán ő volt a leggyérebben hangosítva, volt olyan, hogy csak a dal felétől lehetett rendesen hallani. Sasvárival való duettjében valahogy más szólamokat énekelt, mint az Operettszínházban hamarosan debütáló Vermes Tímea, akire ezt a szerepet eredetileg írták, és aki fantasztikusan énekelte éveken keresztül. Egyébként Mahó nagyon szép és kellemes jelenség volt a színpadon. Énekileg nem merte magát annyira elengedni, de csengő hangja gyönyörűen szólt. Karakterileg annyiban tért el kolléganőjétől, hogy míg Vermes Timi egy dühös, dacos Évát hozott, addig Andrea egy összetört asszonyt mutatott nekünk, de az a szép a színészetben, hogy ez megtörténhet, anélkül, hogy a szerep rovására menne, hiszen mindkettő értelmezés megállja a helyét.

Lahib, a magyar janicsár a második szereposztásban lévő Szomor György volt. Érdekes, arra számítottam, hogy sokkal előrébb lesz a darabban, de csak a második felvonásban lépett először színpadra, és annak is csak körülbelül a felét töltötte "életben". Valahogy eleinte ő annyira nem érintett meg, noha gyönyörűen énekelt. Első szólója végén a magasra felvitt hangért nagyon kár volt, elúszott az egész, egyáltalán nem kellett, enélkül is tudtuk, hogy kijön neki. Szomor mindenesetre énekileg nagyon jó volt, és prózailag sem volt utolsó, noha kíváncsi lettem volna, hogy Feke Pál hogyan oldja meg a feladatot.

Csengeri Attila mint Cserenko kincstárnok szerepelt. Úgy látszik, hogy ő ezen a nyáron arra állt rá, hogy engem meglepjen, a Botrány az operában után itt is nagyon pozitív meglepetés volt, ahogy a török nagyvezírnek a történéseket elmesélő hű emberként remekelt. Prózailag már nem kell dicsérnem, hiszen azt a múltkor már megtettem, most pedig szintén kiemelkedő volt, csak most nem nevettetett. Énekileg most hallottam először, és meggyőzött. És nem csak engem, hanem a mögöttem ülő néniket is, akik minden dala alatt suttogtak a fülem mögött, hogy milyen szépen énekel, bár nem tudom, hogy ők hogy hallhatták, ha végigbeszélgették a dalait. Mindenesetre Csengeri ismét nagyon pozitívan remekelt, remélem, lesz még hozzá szerencsém.

Beleznay Endréhez szintén másodszor volt szerencsém a szabadtéri szezonban. Bár karakterileg én kicsit erősebb embernek képzelném a török nagyvezért, személyiségileg telitalálat a szerepre. Ahol kell flegma, közönyös, ahol kell őszinte, érzelmes. A sötét és ködös erdőben énekelt szólója nagyon kellemes meglepetés volt, nem tudtam, hogy ő ilyen tisztán és egyenesen tud énekelni. Összességében egy nyár alatt kétszer lepett meg Beleznay, és ehhez ezúton is szívből gratulálok!

 Salm gróf szerepében Blaskó Balázs szerepelt, akivel szintén először találkoztam. Ő ha jól vettem észre, akkor énekelni nem énekelt, noha prózában annál fontosabb volt jelenléte. Kellemes orgánuma igazán illik a grófhoz. Hangja nagyon ismerős volt, mégsem találkoztam még vele, és nem is tudom eldönteni, hogy melyik híres magyar színészhez hasonlíthatott annyira. 

 A nők táborát erősítette Dévényi Ildikó, mint Anna, a szakácsnő. A pécsi színésznőre nagyon passzolt a szerep, az odaszólogatós stílus nagyon jól állt neki, ráadásul az egész darabban ő volt az egyetlen, aki igazán őszinte mert lenni Zrínyihez, és bárhogyan oda mert szólni neki. Bár énekben érződött, hogy ő igazából prózai színésznő, mégis bájosan énekelte a nők mellett kiálló dalt, mely szintén nagyon jól állt neki. Ebbe a szerepbe rajta kívül mondjuk még Vándor Évát bírnám elképzelni, bár nehezen hiszem, hogy olyan jól megoldaná, mint Dévényi. 

Iván Ildikó nevét most hallottam először, ennek a produkciónak a kapcsán. Ám végig mikor színpadon volt azon gondolkodtam, hogy miért nem láttam én őt eddig, prózailag annyira erős volt a színpadon. Énekben nagyon különleges, egészen erős vibratoi vannak, noha mégis musicalesebben énekel. Nádasdyné szerepében kellemes volt, ahogy a haza egységét követelő özvegyasszonyt alakította.

Kelemen Csaba mint Novák János hadnagy egy nagyon humoros, ám szigorú karaktert mutatott be nekünk, kifejezetten pozitív csalódás volt ő, mivel még nem találkoztam vele. Szebeni János és Götz Attila mint Dandó és Radován hadnagyok álltak színpadra. Előbbi dögös rekedtes hangjával, utóbbi hangjának egyenességével, tisztaságával lopózott hamar a szívekbe. Vidákovics Szláven mint a horvát egységek vezetője testhezálló szerepben mutatkozhatott be sikeresen, Várhelyi Dénes és Tunyogi Péter pedig teljesítették az elvártat, de annyi idejük nem volt, hogy olyan hihetetlenül kiemelkedő teljesítményt nyújtsanak.

Összegzés

 A Zrínyi 1566 maga a földreszállt történelem. Ott, a szigetvári várban ülve egy kicsit úgy éreztem, hogy én is Zrínyi embere vagyok, és vele együtt mi is megvívjuk vele együtt a harcot. Egy kanál tömény történelem, ami igazán jól van tálalva, és a nézők boldogan fogyasztják. Sajnos eddig igen kevés, évi 1-2 előadás ment le a darabból, de mivel a kirohanás jövőre a 450. évfordulóját ünnepli, a következő évben valószínűleg Budapesten, Szigetváron, és Horvátországban is lesznek előadások, így azt javaslom mindenkinek, aki a közelben lesz, hogy menjen el, nézze meg a Zrínyi 1566-ot, és énekelje együtt az egész gárdával, hogy van közös akarat, három óra boldog időutazásban.

Értékelés

összesen : 85/100 pont, ami 85%-ot jelent

Szereposztás

 A képek a Zrínyi 1566 hivatalos oldaláról származnak.

S.a.n.s.