Következő itthoni színházolásom során a választásom a Viktóriára esett. Egyrészt nagyon tetszett a CD-ről a zenei anyaga, másrészt nagyon sajnáltam, hogy Frankó Tünde volt a címszereplő, és nagyon boldog volt, mikor megtaláltam a Kalocsai Zsuzsás verziót. De akkor induljunk az elejéről.

Nyitány. Ó, az öreg Makláry még fekete hajjal, az idő múlása mindig megmosolyogtat. A szokásos operettes táncos nyitány, nem kell részleteznem. Valami siratózene-féleség. Jankovits József és Bozsó József a színpadon. És kezdődik a Csak egy kislány van a világon, ezt azért az operettrajongók többsége ismeri. Jankovits szépen és tisztán énekli, habár nem hat meg nagyon, egy helyben áll, egyáltalán nem szenvedélyes. A dal után Koltay és Rácz Jancsi megmenekül, igazi csoda. És ez a Rácz még a hegedűjét is képes odaadni.

És bejön Kalocsai Zsuzsa. Valahogy ez a nő annyira megfogó, áradó, egyszerűen lüktet benne a primadonnaság. És mellett természetesen gyönyörűen énekel. És megjelenik Cunlight, akit Harsányi Frigyes alakít. Elbúcsúznak a tokiói tömegtől, és már csak ketten vannak. Duett jön, a Pardom Madam, ahogy a refrénből kiderül. Ismét egy szép dallam. Emellett hálistennek' mindkettő szépen énekel, habár a jelenetet egy kissé laposnak érzem. A keringőzés azért szép, innentől egy kis romantikát azért mégis érzek, noha azért nem sírom tele a kendőmet. 

Rácz Jancsi oson be, amikor egyszerrecsak besétál Kovács Zsuzsa, aki Riquette-t személyesíti meg. Na, nem is tudtam Kovács Zsuzsáról, hogy ilyen jó prózai színésznő. A Bozsóval való közös ökörködés után Szolnoki Tibor, alias Feri jelenik meg, de gyorsan el is tűnik. Japán táncos jelenet, szép, bár remélem nem húzzák sokáig, mert valahogy ez is kicsit lapos. És a táncos blokk végén Oszvald Marika, aki természetesen ebben a furcsa japán gúnyában és parókában is egyértelműen beazonosítható. Itt még milyen csillogó hangja volt a maihoz képest, nagyon meglepő. Az már kevésbé lep meg, hogy milyen kellemes jelenség a színpadon, ezt eddig is tudtam. A dal után a mellékszereplők szövegmondása irgalmatlan gyenge, de minden nem is sikerülhet száz százalékosra. Feri és Lia San jelenete nagyon jó, prózailag is kidolgozott, énekben és táncban pedig nem kell sokat beszélni róla, mindkét színészről jól tudható, hogy rendelkeznek a tánchoz szükséges kompetenciákkal is. 

A duett után megjelenik Riquette, Koltay, és Rácz Jancsi, majd találkoznak John Cunlight-tal, az amerikai nagykövettel. Koltay inkognitót vesz fel, mint Csáky főhadnagy. Kovács Zsuzsa és Bozsó József jól oldják meg a Tyúkocskám c. duettet, a fürdetős jelenet pedig kifejezetten ötletes volt. A számok utáni meghajlás egyelőre nagyon furcsa, eléggé operás, nem is nagyon értem, ebben a műfajban ez nem jellemző. Cunlight bejelenti Viktóriának, hogy Csáky főhadnagy úrral fog találkozni, aki fogadja a férfi, de természetesen mikor megpillantja, hihetetlenül elcsodálkozik, ahogy mi magunk is ezen a nagyon meglepő jeleneten.

És már Péterváron. Látványos báltermi jelenet, habár a szöveg a sebesség miatt érthetetlen. Rácz Jancsit öltönybe dugták, ami elég furcsa ennek a svejk karakternek. Majd megjelenik Jankovitscsal végre történt valami, végre lett kiállása, valami határozottságot vélek felfedezni benne. Ekkor megjelenik A primadonna, Viktória, és végre négyszemközt beszélhetnek Koltayval. Ismét hatalmas fordulat: Viktória elmondja, hogy szereti Cunlightot, és nem fogja elhagyni. Aztán jön is a nagykövet, és gyorsan elrabolja a feleségét a reménytelenül szerelmes hadnagytól. Az azonban mégis boldog, mivel látta, hogy Viktória még őt szereti. Riquette nagy rózsaszín ruhában kever elő, és ismételten Bozsóval van egy jelenete, ami oldja a feszültséget. Ki van ez találva kéremszépen. Feri flörtöl egy kicsit Riquette-tel. Na ez most komolyan meglepett. Szolnoki Tibor és Oszvald Marika jönnek most, Feri a feleségével is énekel egy duettet, látszik, mekkora nőfaló a karakter. Az egeres dal után ismét a szerelmesek egy duettje következik, szívszaggató. Egyébként tényleg szép, valahogy ma kicsit szúrkálósabb hangulatban vagyok. Visszatérve: végre megvan a csókjelenet, a dal végén pedig a kétszólamú befejezés gyönyörű, mindketten gyönyörűen énekelnek. 

Ismét Rácz Jancsi és Riquette jelenete, kiderül, hogy Riquette igazából Marika, és magyar lány, majd a Honvéd banda című dal, amit már jól ismertem a CD-ről. A katonai vonulások után megjelenik Cunlight, és megtudja, hogy Csáky igazából Koltay, és hogy a fegyveresek már lezárták a házat, és követelik a halálraítélt kiadását. Cunlight megmentené Koltayt, az azonban nem enged büszkesége miatt. Színészileg erős jelenetet láthattunk. Majd kezdetét veszi a party, melyre váratlanul beállítanak a katonák, akiket maga Koltay hívott. Mikor már majdnem elviszik Koltayt, Viktória odarohan hosszá, illetve utánafut, természetesen a nő őt szereti igazán. A nagykövet is rájön, hogy Viktória őt szereti, így hajlandó elválni, elbúcsúzni a nőtől, hogy az boldog lehessen. 

Magyarországon vagyunk végre, méghozzá Dorozsmán, ahol szüreti ünnepség van. Itt láthatjuk először Pörkölty polgármestert, akit Mucsi Sándor alakít. Kiderül, hogy három esküvőt kell tartani a szüreti esküvőhöz. Az egyik természetesen a Riquette-RáczJancsi, a másik a Lia San-Feri páros. De vajh' ki lesz a harmadik pár? Megérkezik Viktória grófnő egy szívfacsaróan gyönyörű dallal, mely így kezdődik: "Nem forog már Dorozsmán az öreg szélmalom....". Kalocsai Zsuzsa egyszerűen ragyog, gyönyörű, tényleg. Kicsit Marica grófnős volt egy pillanatra, ahogy a primadonna ott áll a prímás mellett, a színpad közepén, a tömeg meg körülállja. A dal végén a szokásos magashangra való felugrás, illetve az onnan történő lecsúszás szépen sikerül. 

Éles váltás: Jancsi megtudja, hogy Koltay Magyarországra került, és Dorozsmára siet, hogy elvegye Viktóriát, akiről megtudjuk, hogy egy éve elvált "Kunlájt"-tól. Ahol az ember felmászik a fára, éneklik, nagyon ismert dallam, egyébként imádom. Ez talán a páros eddigi leglaposabb duettje, habár a zene nagyon jó. Majd bejön Oszvald Marika és Szolnoki Tibor, megint Mausi, nem hat meg, a végén az idióta vihogás pedig kifejezetten idegesít. Végre lelépnek, újra jön Kalocsai, illetve Kovács és Bozsó. És ami most tényleg meglepett: megjelenik Cunlight. Harsányi prózában igazán tetszik, meglepően jó, Kalocsai Zsuzsán már nem lepődök meg. Jön Pörkölty és a szüreti próba, mely során a nő annak a nyakába borul, akit igazán szeret, de természetesen megjelenik Koltay, Viktória odarohan hozzá, és már meg is van a harmadik pár a szüreti lagzira. Igazi love-story ez, kétség nem fér a műfajhoz. Zárásképpen meghallgathatunk egy "mixet" a darab dalaiból, táncbetétekkel.

Összegzésképpen csak pár szót még. A Viktória 1992-es előadása egy kissé lapos, üresjáratos előadás volt, bár nem vagyok fair, mert én a mai szemlélettel értékeltem most egy olyan előadást, amely az akkori korban lehet hogy egy különleges, izgalmas dolognak számított. Látványvilágilag egyáltalán nem egetrengető, jelmezekben is szokványos, a mainak már a képei is sokkal megfogóbbak, a mai kor számára természetesen. Mindenesetre a kilencvenkettes előadás szereplőgárdája egy nagyon erősen összeválogatott csapat, Kalocsai Zsuzsa Viktóriája hibátlan, ahogy Jankovits is egyre jobban belejön Koltayba. A szubrett-táncos komikus párosok szintén jól voltak megválogatva, az Ábrahám Pál által írt zenére pedig nem lehet kifogás. A Viktória pedig egy kellemes esti program egyszer, de nem hiszem, hogy többször visszanézem, annyira nem fogott meg, mégiscsak 23 évvel később vagyunk.

További szép estét! ;)

S.a.n.s.