Holdbéli csónakos (kalandos játék)
2015. szeptember 27., vasárnap, 19:00
Pécsi Nemzeti Színház
Az alkalomról
Az idei évadra szóló bérlet első előadása a Holdbéli csónakos lett. Meglepődtem, soha még ilyen korai előadás nem volt a bérletünkben, mindig inkább az évad vége felé torlódott össze több előadás is, de idén korán indultunk, és az évad első két hónapjára már rögtön két előadásra is ki lettünk írva.
Elindul az előadás, Pávaszem és Medvefia egy könyvtárban ül, a lányon egy fejhallgató van. Itt már kicsit megrémültem, hogy remélem nem egy próbálkozás arra, hogy modernizáljuk a történetet, mert az már a könyökömön jön ki. Szerencsére nem ez lett. A díszletek, a jelmezek gyönyörűek, a táncosok szépen ugrálnak. A színészek szépen énekelnek, és többnyire jól hangsúlyoznak. Valahogy mégsem éreztem annyira jól magam, nem varázsolódtam el. Ahogy keresgéltem, hogy mi lehet, rádöbbentem: ez nem egy túl jó történet. Mivel az egészből látszik, hogy mese, ezért elindulhat Pávaszem, és hánykódhat, pontosan tudjuk, hogy a végén úgyis megmenekül. És amikor látjuk, hogy Medvefia halálosan szerelmes belé, akkor tudjuk: hiába van a Holdbéli csónakos fenn csalogatóan az égen, a fiatalok úgyis egymáséi lesznek. Egy kissé ingerszegény, fordulatoktól lapos történet ez, ráadásul a mesék között sem első szerintem. Valahogy nem megfogó.
A szereplők kiválogatása nagyon érdekes volt. Noha természetesen voltak olyanok, akik különösen jól teljesítettek (például Györfi Anna, Kulcsár Viktória, vagy Götz Attila) voltak olyanok is, akik vagy hangsúlyozásban, vagy énekben, vagy mindkettőben gyengébben teljesítettek. De ezt lejjebb részletezem.
A darab története
Forrás: www.pnsz.hu
Weöres Sándor 1941-ben, 28 évesen írt legelső darabja, a Holdbeli csónakos tereken-időkön átívelő, egyszerre a földön és a fantasztikumban játszódó szerelmi történet. Három igazi magyar szuperhős (Vitéz László, Bolond Istók, Paprika Jancsi) mozgatja az eseményeket, miközben az aranymetszésnél minden teljes fordulatot vesz azzal, hogy kiderül, aminek eddig drukkoltunk, valójában életveszélyes játék. A fő szerelmespár sem az lesz, akit sejtettünk. Egy mesterien megírt „hollywoodi forgatókönyv”, mely ráadásul több szinten értelmezhető: az egyszerű „mese” mögött fellelhetünk egy beavatás-történetet, egy coming-of-age sztorit, valamint egy filozófiai költeményt az égi és a földi szerelem természetéről: arról, hogy a legnehezebb közvetlen közelünkben fellelni életünk értelmét. Az előadásban – az írói szándékhoz igazodva – mindenki megtalálhatja a maga értelmezését az egyszerű mesén át a filozófiai világdrámáig, mind a mai meséken felnövő gyerekek, mind az elgondolkodtató élményre vágyó felnőttek részesülhetnek a színes, látványos és szórakoztató forgatagból.
A szereplők
Most abban a sorrendben részletezném a szereplőket, ahogy a szereposztó táblán olvashatóak, így Kállai Gergellyel kezdem. Nagyon meglepett a kórusból kiemelt fiú, egészen szépen énekelt, Pávaszemmel való duettje mindenképpen a darab zenei csúcspontja. Bár szövegmondás szempontjából még nem kiemelhető, de biztosan fog még fejlődni.
Kulcsár Viktória több szerepben is tündökölt, de mindenképp ő volt a legnagyobb meglepetés az este. Mint Sólyomistennő, illetve sólyomárus leány egy egészen idegesítő, ám teljesen odaillő hangon árulta madarait, a krétai királynő szerepében pedig különleges mély búgó hangon játszotta a gonoszt, fantasztikusan. Nagyon örültem ennek a kellemes beintésnek, mindenképpen pozitív nyomokat hagyott bennem. Stenczer Béla mint Jégapó magyar fejedelem egy kis, szerepet kapott, nem is nagyon körülírható, aranyos kedves, ahogy tőle megszokhattunk. Ennyi.
Györfi Anna mint a darab főszereplője a szokásos szintet hozza, szépen énekel, szépen mondja a szövegét, bájos. Megnézném már egy drámai karakterben, vagy valami vadabb, izgalmasabb szerepben, hiszen nagyon sok naivakarakter jutott neki az elmúlt években. Egyébként ő az egyik a színházban, aki akármelyik fővárosi színpadon megállná a helyét, hangja egy különleges biztonságot sugároz, megingathatatlan, s közben pedig gyönyörűen csillogó, mindenképp kiemelendő.
Józsa Richárd mintha még nem érezné annyira Medvefiát. Attól eltekintve, hogy többször is szöveget tévesztett, olyan érzést kelt, mint ha nem csípte volna el a karaktert, és nem tudna igazán azonosulni. Ez a történet előrehaladtával egyre oldódik, de mégsem lesz tökéletes. Ezt csak azért említem, mert a Dzsungel könyvében és a Padlásban egyaránt kimagasló teljesítményt nyújtott, és ha egyszer nem ezt hozza, akkor az elkényeztetett néző, jelen esetben én, már nem biztos hogy megelégszik kevesebbel. Hát, ez a színház veszélye, illetve varázsa is, hiszen egy kimagasló teljesítménynek persze nagyon örülhetünk, egy gyengébb teljesítményben azonban könnyen csalódhatunk.
Tóth András Ernő három szerepben lépett fel, melyből igazából egy, Bolond Istók értékelhető. De sajnos sem énekben, sem prózában nem volt meggyőző, talán utóbbiban még kevésbé, mint előbbiben. Kicsit ingadozott, s bár néha elég hiteles volt, többségében sajnos nem volt hihető, hogy mit akar, és kicsit diákszínpadosan hangsúlyozott. A kínai császár illetve hóhér szerepeiben kis karaktereket játszott, ezeket elég jól megoldotta, noha a másik szerep természetesen hangsúlyosabb lett volna. Mindegy.
Németh János igazából sosem fogott meg. Sosem tartottam őt jó színésznek, és erre minden okot meg is adott, sem színészi játékban, sem gesztikulálásban, és különösen nem énekben. Most egyre jobban meglep, először a Mágnás Miska Leopoldja, majd a Szentivánéji álom Orrondija lepett meg. A Holdbéliben Memnon szerecsen fejedelemként lépett színpadra, s noha szövegmondásban még most sem volt tökéletes, már sok ötletes mozdulatot, gesztikulációt vitt bele, grimaszai pedig tökéletesek voltak. Idomeneusként Vidákovics Szláven szerepelt. Mint Pávaszem harmadik kérője. A sötét, kemény külsőben egy gyenge, sírós lélek bújik meg karakterében, ezt Szláven jól hozta. Az elmúlt években egy kissé eltűnt, remélem, hogy most sikerül újra előbuknia, kár lenne, ha nem kapna elég lehetőséget.
Stubendek Katalin kis szerepe annyira nem körülírható. Míg hatalmas ruhájában egy asztalon állt, énekel egy szépet, majd kimegy. Szépen énekelt, majd a Marica grófnőben remélhetőleg kibontakozik, ez egyelőre nem volt túl nagy lehetőség.
Götz Attila mint Vitéz László tobzódik, a darab első számú humorforrása. Énekben és szövegmondásban egyaránt európai színvonalat képvisel. Jó lehetőséget aknáz ki Götz, amikor pedig Pávaszemnek öltözve énekel, az egész színház nevet. Széll Horváth Lajos Paprika Jancsija egy kicsit esetlen, szerencsétlen, ám nagyon szerethető karakter, a színész ezt nagyon jól hozza, habár ezt tőle el is várhatjuk ennyi év és profi munka után. Mindenesetre ők ketten az előadás színfoltjai voltak, és kicsit színesítették a kissé szürke cselekményt, úgyhogy nekik mindenképpen hálás vagyok.
Összegzés
Összességében a Holdbéli csónakos egy nagyon látványos darab, de a látványnál nem mond sokkal többet. Bár a díszlet tökéletesen forog, és varázslatos, a dallamvilág mégsem túl különleges, a fő duetten és egy-két dalon kívül unalmas, a történet, bár a végén meglepő, mégsem túl érzelemdús, hiszen végig érezzük, hogy Pávaszem, aki egyébként gyönyörű, és gyönyörűen énekel, úgyis megmenekül a végén, és boldog lesz. Tulajdonképpen (ahogy már feljebb is mondtam) egy kissé ingerszegény, hiányos darab, egy színes külsőbe burkolva. Nem rossz előadás, sőt, de semmiképpen nem mondanám többszörnézősnek, habár lehet, hogy kisebb korban igen elbűvölő. A táncos betétek mindenképp dicsérendők, de valahogy mégsem megfogó a darab, ellentétben az előző évekkel, hiszen mind a Dzsungel könyve, mind a Padlás, vagy akár a Mágnás Miska csodálatos, tartalmas, és jól megoldott darabok voltak. Szerintem Pécsen már leáldozott a mesemusicaleknek, a régi szinten már úgy sem tudják hozni a meglepetéseket, hiszen a Padlás és a Dzsungel könyve után, melyek már 4 éve vannak műsoron, nagyon nehéz lenne szintet ugrani. Talán valami drámaibb, vagy történelmibb darab felé kellene húzni, kicsit több érzelem és inger irányába. Ahogy anno a Pán Péter sem, most ez sem ugrotta meg a lécet, de talán majd a Marica grófnő kárpótol.
Értékelés
a darab története | 7 |
jelenetek | 8 |
jelmezek | 9 |
díszletek | 10 |
színészi teljesítmények | 8 |
zene, dalok | 7 |
szövegkönyv, dalszövegek | 7 |
világosítás, fényhatások | 8 |
hangosítás, hanghatások | 8 |
összhatás | 8 |
összesen : 75/100 pont, ami 75%-ot jelent
Szereposztás
Szerep |
Szereplő |
Teljesítmény |
A holdbéli csónakos | Kállai Gergely | 8/10 |
Sólyomárus leány, Sólyomistennő, |
Kulcsár Viktória |
10/10 |
Jégapó (magyar fejedelem) | Stenczer Béla | 9/10 |
Pávaszem (Jégapó leánya) | Györfi Anna | 10/10 |
Medvefia (lapp trónörökös), Cromlech szelleme (láthatatlan személy) |
Józsa Richárd |
8/10 |
Bolond Istók, Huang-ti (kínai császár), Kínai börtönőr, Kínai hóhér |
Tóth András Ernő |
7/10 |
Memnon (szerecsen fejedelem) | Németh János |
8/10 |
Idomeneus (krétai király) | Vidákovics Szláven |
9/10 |
Helena | Stubendek Katalin |
8/10 |
Vitéz László | Götz Attila |
10/10 |
Paprika Jancsi, Dumuzi (sumir főpap) |
Széll Horváth Lajos |
9/10 |
valamint Bálint Adél, Madonia Florence, Szécsi Theodóra, Schrott Dániel, Matola Dávid és Keresztes Patrik
Stáb
Eddigi kritikáimból tanulva mostantól mindig feltüntetem majd a stábot, akik kemény munkájuk ellenére kevesebb fényt kapnak, mint a szereplő színészek, így legalább itt jelenjen meg nevük.
Író | Weöres Sándor |
Zeneszerző | Melis László |
Díszlettervező | Rózsa István |
Jelmeztervező | Lisztopád Krisztina |
Koreográfus | Kulcsár Noémi |
Ügyelő | Háber László |
Súgó | Tulik Tímea |
Rendezőasszisztens | Markó Rita |
Rendező | Almási-Tóth Sándor |
A képek a Pécsi Nemzeti Színház hivatalos honlapjáról származnak.
S.a.n.s.