2015. december 5., szombat, 19:00
Budapesti Operettszínház

Az alkalomról

Ajándékjeggyel menni egy előadásra mindig kétélű: egyrészt nagyon boldog vagy, hogy adhattál/kaptál valamit, ami egy magas szintű kulturális esemény megtekintésére jogosít fel. Másrészről lehet, hogy rosszul sikerült az előadás, akkor pedig vagy kínosan mosolyogsz az ajándékozott szerepében, vagy szomorú vagy, amiért egy ilyen lutri ajándék, mint a színház, balul sült el. Hiszen bemutató előtt tényleg lutri, hogy mire mész: nem olvashatsz sehol véleményeket, nincsenek képek. Szerencsénk volt: a Sybillben nem csalódtunk. Zeneileg tudtuk, hogy nem zsákbamacskát veszünk, de nem tudtuk, hogy milyen lesz a friss szereposztás, milyen lesz a díszlet, a jelmez, és lesz -e benne valami felesleges rendezési kavirc, valami gügyeség, valami felesleges. Szerencsére a Sybill tökéletesen el van találva, az arányok pedig megfelelően be vannak lőve: a zene, a szöveg jól illeszkedik egymáshoz, a díszlet a jelmezhez, a szereplők egymáshoz. 
Ha már a szereposztásnál: Mivel a szombat esti előadást néztük, előre éreztem: a második szereposztással láthatjuk az előadást. Ez tényleg így történt, ennek viszont örültem. Egyrészt nagyon érdekelt, hogy Lévai Enikő mit hoz ki Sybillből, másrész Szendy Szilvivel és Szabó Dáviddal már elég régen találkoztam, harmadrészről Peller Karesz, Miller Zoli, Oszvald Marika garancia voltak a sikerre. Szerencsére nagyon pozitívan csalódtam legtöbbször, az előadás zenéjét pedig még jobban megszerettem mint előtte.
Szabó Máté rendezése egy klasszikus operettrendezésre vall leginkább, bár belekerült egy kerettörténet: a darab cselekményére az időskori Sybill emlékszik vissza, aki ugyan nem beszél, mégis fel-alá sétál az azóta már megvénül Grand Hotelben, és visszaemlékezik fiatalságára. Ez a keret szerintem nem volt kellően kihasználva, így csupán annyit nyertünk vele, hogy láthattunk egy kedves, szerethető karaktert, idős Sybillt, aki valószínűleg átértékelte az akkor történteket, noha nem tudjuk, konkrétan mire gondolhat.

A darab leírása

forrás: a Budapesti Operettszínház hivatalos honlapja

Jacobi Viktor nagyoperettje a váratlan és kiszámíthatatlan szerelemről szól, amit a teljes felfordulás és zűrzavar kísér. Mindenki féltékeny mindenkire. És mindenki szerelmes valakibe. De hogy végül kibe?
A cári Oroszország elegáns szállodájába sorra érkeznek a vendégek. Sybill párizsi énekesnő, Petrov, az utána szökő, akár a hadifogságot is vállaló orosz tiszt, Poire a művésznő impresszáriója és annak újdonsült felesége, Charlotte. A szerelmesek Párizsba indulnának, de megjelenik a kormányzó. Sybillből Nagyhercegnő lesz, a Nagyhercegnőből Sybill. Mindenki Petrovot akarja, aki viszont Sybillt. És a Nagyhercegről még szó sem esett, pedig ő is mást akar!
A szerző sikereinek csúcspontját jelentette a Király Színházban 1911-ben bemutatott Leányvásár című darabja, a Sybill volt azonban a mű, mely nemzetközi hírnevet is szerzett Jacobinak. A megszokottól eltérően itt két primadonna és két bonviván verseng egymásért - no meg a másikért.

A szereplők

Lévai Enikő mint fiatal primadonna érkezett a színházba Januárban. Először a Viktóriában, majd a Csínom Palkóban mutatkozott be, aztán jött a Mágnás Miska, és most a Sybill, valamint visszavan a Csárdáskirálynő. Az ifjú tehetség tehát egy év alatt rögtön 5 szerepet kapott kis országunk egyik vezető zenés színházában. Nem tudtam, hogy tényleg olyan tehetséges -e, mint amennyi operettbe bekerült. A most látottak alapján énekben már egy érett, erőteljes hangot hallunk. Az egyetlen hiányosság talán a színészi játékban van helyenként, ott is inkább a hangsúlyozásban, de ezt tényleg ritkán vettem észre: Sybill karaktere színészileg is magas kvalitásokat igényel, de viszonylag jól megoldja. Gesztusaiban és nézéseiben mindenesetre tökéletes, és van egy olyan érzésem, hogy még nagy primadonna válhat belőle. Barkóczi Sándor újra bonvivánként állt színpadra. Véleményem szerint Petrov szerepe nem egy hálás feladat- Petrov egy helyenként nyálasnak tűnő, szerencsétlenkedő, ám végtelenül szerelmes férfi, aki végül mégis a munkáját választja, ahogy Sybill is, így feladják szerelmüket. Sanyi esetében még valami izzadságszagút éreztem. Valószínűleg még új neki a bonvivánkodás, első ilyen jellegű szerepét a szeptemberi Mágnás Miska bemutatóban kapta meg (szintén Lévai Enikővel párban), és mintha még nem rázódott volna bele eléggé. Hangi kvalitásaiban nem kételkedem, énekileg képes ilyen dolgokat véghez vinni. Színészileg még néha görcsösnek éreztem, mintha nagyon keresné, hogy merre menjen a színpadon, ez pedig az egész karakterre rányomta a bélyegét valamennyire. Összességében nem volt rossz megoldás, talán még egy kicsit el kell engednie magát a szerepben, hogy ösztönösebbnek tűnjön.

Miller Zoltán megjelenése a színpadon egy nagyon kellemes pillanat: a hatalmas kavarodás után besétál a színpadra maga a sármos elegancia, a nyugodtság. Mint Nagyherceg Miller úszkál a lehetőségekben. Színészi tehetségét és humorát hibátlanul bontogatja, énekben szintén megkérdőjelezhetetlenül tehetséges. Érdekes, hogy Miller első operettszerepe a pécsi Marica grófnő volt most októberben, és máris az Operettben játssza a Sybillt, úgy látszik, ez neki az operettek éve. De ennek kifejezetten örülök, hiszen az így eddig sajnos számomra mellőzött Miller már kétszer nyűgözött le ebben az évben, ennek a lenyűgözési folyamatnak pedig legfőbb bázisa a pesti Sybill.

Felesége, a Nagyhercegnő szerepében Lukács Anita mutatkozott be. Hozzá eddig csak egy pécsi Gianni Schicchi feldolgozás során volt szerencsém, ahol csodálatosan énekelte az "O mio babbino caro" kezdetű dalt. Mint Nagyhercegnő ismételten meggyőzött. Hangilag és színészileg egyaránt meggyőző Lukács Anita, ahogy ezt előre gondoltam róla. Érdekes, hogy rá mint primadonnára a Nagyhercegnő szerepe jutott, és nem Sybill, de szerencse, hogy az operettszínház a kisebb, ám lényeges szerepekbe is ilyen karakteres és tehetséges színészeket tudnak beállítani. Lukács Anita tehát egy mindenhogyan meggyőző, profi alakítást tett le a színpadra, annak ellenére, hogy a kétfelvonásos operett második felvonásának közepénél jelenik meg csupán. 

Az este egyik legnagyobb meglepetése mindenképpen Szabó Dávid volt. Poireként mint táncos-komikus egyszerűen brillírozott, tökéletesen beillesztette magát a szerepbe. Eddig Dávidra úgy tekintettem, mint egy fiatal tehetségre, aki egészen jól énekel. Ám most bebizonyította, hogy igen is való az Operettbe, és hogy színészi játékával rengeteg mindent le tud fedni, és feledtetni tud. Poire egy jó lehetőség neki, a gyógyszerfüggő férj karaktere sok kvalitást aknáz ki színészileg, például amikor megfázik, amikor kifakad, vagy amikor átverheti a Kormányzót. Nagyon örülök, hogy Dávid ilyen jól megoldotta a szerepet. 
Nyilván ha van táncos-komikusunk, akkor elengedhetetlen a szubrett is. Szendy Szilvi mint Dávid egy hete elvett friss felesége egy temperamentumos, tüzes zongorakísérőt alakít, aki Sybill oldalkocsijaként kísérő mindenhová a művésznőt. Szilviről nem hiszem, hogy sokat kéne beszélnem, jelenleg az Operettszínház vezető szubrettje, aki mind operettben, mind musicalban megállja a helyét. Charlotteként nem nem egy naiv kislány volt, mint a Csárdáskirálynőben, vagy a Marica grófnőben, hanem egy lendületes karakter. Színészileg és énekileg kifogásolhatatlan, Szabó Dáviddal pedig igazán jól működnek együtt a színpadon.

Van valaki, akit lehetőség szerint minden operettben megtalálhatunk: Oszvald Marika. Így van ez a Sybillben is, ahol az eredetileg kisebb Tanárnő szerepét felnagyították neki. Az eredeti verzióban a Tanárnő kíséri a 10 szűz hajadonokat, akiknek a számuk közben a folyamatos városi kimenők folytán egyre apad, majd kiderül hogy ő az a hölgy, aki után a kormányzó úgy vágyik, de mégsem találják meg egymást. Hát itt Oszvald Marika dialógjain kívül erőteljesen tér vissza a második felvonásban, 

Peller Károly olyan szerencsés lehetett, hogy megkapta a darab igazi tejfölszerepét. Mint kormányzó Karesz tobzódik, látszik rajta, hogy imádja a karaktert, ahogy ugrál, ahogy beszél. Itt leginkább a hangsúlyozásával tud kitűnni, mivel hogy a Kormányzó annyit nem énekel. Külsőre alig lehetett ráismerni, hatalmas hastömése és mesteri maszkja elég jól takarta el az igazi Peller Károlyt. Többször hallottam, hogy Karesz (és Szendy Szilvi) még a Poire-Charlotte párossal vizsgázott az Operett Akadémián, és most érte el azt a kort, amikor esedékes nála a karakterváltás, így került be ebbe a szerepkörbe. Ez a váltás remélem még sok ilyen jó lehetőséget biztosít neki.

Dézsy Szabó Gábor Borcsakov, a szálloda igazgatóhelyetteseként lépett színpadra. Dézsy Szabó premiere estéjén amellett, hogy igazán jól énekelt, színészi játékban is igazán megfelelt, bár igaz, hogy hangsúlyozás terén nem is szoktam problémákat észlelni nála. Az igazgatóhelyettesnek leginkább az első felvonásban van szerepe, de ott egészen sok lehetősége van kibontakozni. Mindent kihoz, amit ebből a szerepből lehet. Langer Soma és Lipics barna külön nem kifejthetőek,mivel mint szárnysegédek nem kaptak nagy szerepet, de említésképpen mindenképpen kiírom a nevüket.

Összegzés

A Sybill olyan az operettek sorában, mint bárányok között a fekete: a vége nem a szokványos happyending, helyenként pedig egészen életszerű dolgok történnek, ami ugye nem vall operettre. Érdekes, hogy a klasszikus operettes elidegenítési-szórakoztatási célzathoz képest, melyben az életszerűtlen dolgokon mulat a néző, itt egészen mást kapunk: valódi személyek valódi érzésekkel élnek egy kissé banális történetben, mely a végén egészen reálisan zárul, noha mégsem így érezzük, mert az operettes fordulatoktól egy operettes befejezést is várnánk. Hangképzésileg igen magas kvalitásokat igénylő mű ez, helyenként már operai nehézségű dalokkal, amit jól megoldanak a színészek. Az Operettszínház jó döntést hozott azzal, hogy a szereposztásban egy "öreg" és egy fiatal szereposztást csinált úgymond, így a néző is eldöntheti melyik verzió érdekli, ha akarja, akkor pedig megnézheti mindkettőt, és összehasonlíthatja több szempontból is. Mindenesetre a Sybillt nagyon megéri megnézni: csodálatos zene, emberi sorsok, sok-sok nevetés, ügyes díszlet- és jelmezkezelés, fantasztikus szereposztás. A Sybill tehát egy olyan fekete bárány, amit pont azért szerethetünk, mert a többi bárány közül annyira kitűnik, hogy jelenlétét nehezen feledhetjük.

Értékelés

összesen : 88/100 pont, ami 88%-ot jelent

Szereposztás

Stáb

 A képek a Viva la musical! facebook oldaláról származnak

S.a.n.s.