2015. október 10., szombat, 11:00
Erkel Színház, Budapest

A darabról

Október 10-én, a délelőtt 11 órás West Side Story előadást tekintettem meg. Nagy várakozással ültem be a darabra, hiszen egyrészt még sosem láttam, másrészt felemás véleményeket tapasztaltam vele kapcsolatban. Mielőtt elkezdődött az előadás, Hábetler András operaénekes lépett a színpadra, és megkérte a közönséget hogy mivel ez egy diákelőadás (ez mondjuk nekem is friss információ volt), ezért a tánciskolás rész egyik ismétlődő taktusa után mindig kiabáljuk hogy MAMBO, vagy hogy Tony szólója közben emeljük fel a világító kijelzőjű telefonokat, hogy csillagos eget varázsoljunk az Erkelből. Noha ezt kissé szkeptikusan fogadtam, mégis nagyon jót tett az előadásnak, és tényleg csillagos ég-hatása volt a dolognak.

Az Erkeles West Side Story különlegessége az, hogy félig táncos-félig énekes produkciót rakott a színpadra Novák Péter rendező. A darab elején például az öt fő énekes személy (Bernardo, Anita, Maria, Tony, és Riff) egy emelvényen ülnek a színpad mögött, alul pedig táncolnak. Itt már láthatjuk, hogy mindüknek van egy táncos megfelelője, és a darab elején például ők személyesítik meg őket. Voltak azonban pontok, ahol az énekesek játszották a szerepüket (például a Maria-Tony szerelmes duettnél). A végére már nem igazán értettem, hogy mitől függ, hogy az énekes színészek játszanak is, vagy csak énekelnek a színpad "felett", és a táncos énjeik fejezik ki magukat (természetesen táncban), de lehet, hogy még egy nézésre rájönnék, mitől függött a dolog.

A díszlet eléggé különleges volt (ahogy egyébként az egész darab), mivel alapvetően drótos-állványos díszlet volt. A tetején vagy az énekesek ültek székeken, vagy sétáltak, de ide a táncosok nem léptek. Erre az emelvényre egyenes lépcső vezetett fel hátulról. Ha összetolták, akkor pedig egy képkeret szerű dolgot adott ki. Összességében jól alkalmazható díszletet alkotott Horgas Péter díszlettervező, hiszen könnyen forgatták, mivel kerekeken gurult. 
Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy az előadásba rendszeresen bevonták a jobb és baloldali első páholyokat, Tony és Maria például többször is énekeltek onnan, a végén pedig Tony halálánál nagyon szép volt, ahogy két fény világította meg kettőjüket, egy pedig a színpadot, és ahogy a színpadon haldokló táncos Tony kilehelte lelkét, úgy aludt ki az énekes Tonyról a fény, és ment ki a páholyból. 

A darab története

forrás: www.port.hu

New York West Side negyedének utcáin vívja harcát a helybéli fehér fiúkból és a Puerto Ricó-i bevándorlókból álló két banda. Az egyik táncos szórakozóhelyen találkozik egymással Tony, a Jets vezetője és a konkurens bandához tartozó csinos félvér lány, Maria. A két fiatal első pillantásra egymásba szeret. Felcsillan a remény, hogy szerelmük talán véget vet a régóta tartó gyűlölködésnek. Az összeütközés azonban elkerülhetetlen, az egyik összecsapásban Tony megöli Maria bátyját.

A szereplők

A főszereplő párost ezen a délelőttön a László Boldizsár-Nánási Helga operaénekes házaspár alakította. Kicsit felemás érzéseket keltettek bennem. Míg László Boldizsár kifejezetten pozitívan lepett meg, addig neje kissé kételyes érzést keltett bennem. Míg prózailag meglepően jó volt (általában az operaénekesek nem annyira erősek prózában) énekben kicsit bicegett. Középső lágékban csengett, tisztán csillogott, viszont a dalok végén kitartott magas hangok nem értek fel eléggé, hamiskásan jöttek ki. Ez beszámítható annak is, hogy délelőtti előadás volt, lehet, hogy még annyira nem énekelt be a művésznő. Minden esetre nagyon finom figurát hozott, a színész házaspár között a kémia pedig egyértelműen kijött. Az ő táncos énjüket Borsai German és Tóth Nikolett formálták, akik nagyon ügyesen táncoltak, de hozzá nem értésemből fakadóan őket nem tudom személyesen értékelni.

A Kőrösi András-Kálnay Zsófia páros énekelte a Bernardo-Anita páros szerepeit. Érdekes volt, hogy Bernardonak és Anitának nem volt kifejezetten olyan jelenete a darabban, melyből kiderülne a kapcsolatuk, igazából inkább beszéltek róluk. Kőrösi András leginkább a Riffel való ellentétében tudott kibontakozni, addig a macsós maffiózó szerepében tetszelgett. Kálnay Zsófia mint Anita már több lehetőséget kapott, hiszen amellett, hogy egy eléggé dögös csajt alakíthat, a végén még azért pontot tehet a történetre, amikor azt mondja Dokiéknak, hogy Maria meghalt, ezért Tony lelöveti magát Chinoékkal. Énekben mindenesetre megfeleltek a szerepeknek, és színészileg sem láttam bennük problémát. Táncos énjüket Genovese Mario és Gezmis Obengül Polen táncolták.

A már emlegetett Riffet Káldi Kiss András énekelte. Ez a szerep tulajdonképpen egy kissé összefolyik Bernardoval, hiszen a két "tag" egymás ellen menetel végig a darabban, amíg jól meg nem ölik egymást. Káldi Kiss a Kőrösihez hasonló szép mély hanggal rendelkezik, Riff szerepét pedig jól hozta. Táncos megszemélyesítője Kerényi Miklós Dávid volt, akire az Operettszínházat kötődése miatt kifejezetten kíváncsi voltam, és akiben nagyon pozitívan csalódtam.

 A prózai vonalat erősítette Szabó Sipos Barnabás, aki Doki (Papa Doc) aki annak a kis csapatnak a "motorja", ahova Tony is tartozik. Doki ebben a felfogásban nem volt egy túl nagy szerep, Szabó Sipos viszont kihozta, amit ki lehetett. Érdekesebb volt azonban a Jóban Rosszban című szappanopera rendőreként már jól ismert Bozsó Péter, aki komikus módon itt is egy nyomozót, Krupke-t alakította. Bozsó élőben lenyűgözően jó teljesítményt hozott. Nem tudom, hogy milyen egy musicales-operás-zenés darabban egy prózai szerepben játszani, hiszen éppen emiatt lehet nehéz, vagy nagy siker, mint oldópont. De Bozsó hangsúlyozása makulátlan volt, orgánuma kellemes (a televíziónál sokkal kellemesebb), karaktere pedig igazi intrikus nyomozó, amit kifejezetten jól hozott, rátermettségéről pedig nagyon meggyőzött.

Összegzés

Az Erkel Színház West Side Storyja egy eléggé különleges előadás. Míg sok szempontból fiatalosságot, dinamikusságot hoznak a táncos jelenetek, a mozgékonyság, az energikusság, addig néha leragad, és valahogy nem halad eléggé előre. Ez az ambivalencia néha a darab közben is elgondolkoztatja a nézőt, amitől lehet, hogy már nem figyel eléggé, mégsem marad le semmiről, mert a történet oly egyszerű, hogy akár magától is kitalálhatja az ember, mi a következő lépés. Zeneileg megint érdekes a történet, vannak benne nagy slágerek, "Tony szólója", a "Tonight, Tonight", vagy az "I feel pretty", de ezek mellett a zene néhol elsikkad, és a betétek szintén ellentétesek: van, hogy nagyon izgalmas a zene, van ahol egyáltalán nem mozgat meg, és ásítozom. Mindent összevetve biztosan megérte megnézni ezt a történetileg felújított, zeneileg különlegesen feldolgozott Rómeó és Júliát, hiszen fontos üzenetet közvetít a világnak: Jó lenne, ha felfognánk, hogy nem az a legfontosabb, hogy ki melyik csoportból jött, és honnan származik, hiszen sokkal fontosabb a béke!

Értékelés

összesen : 79/100 pont, ami 79%-ot jelent

Szereposztás

Stáb

S.a.n.s.