2015. aug 13.

NYÁRI SZÍNHÁZOLÁS, 2015, MÁSODIK ÁLLOMÁS: Botrány az operában (komédia)

írta: S.a.n.s.
NYÁRI SZÍNHÁZOLÁS, 2015, MÁSODIK ÁLLOMÁS: Botrány az operában (komédia)

botrany_az_operaban.jpg

2015. 07. 22., szerda, 21:00

Pécsi Nyári Színház, Pécs, Káptalan utcai szabadtéri színpad (Budapesti Fogi-Bulvárszínház)

Az alkalomról

Az előadás előtti estén kaptam jegyet egy kedves ismerősömtől, mert ő nem ért rá megnézni az előadást. Egyből megörültem, mivel kétes volt, hogy be tudom -e időzíteni a Pécsi Nyári Színházat a nyárba, de így lefixálódott, hogy sikerül a dolog. A telefonba ugyan hallottam, hogy a Botrány az operában c. komédiát nézem, de ez nekem nem mondott sokat, még soha nem hallottam az előadásról, így annál jobban vártam, vajon mi sül ki a rögtönzött estéből.

A történet egy lakosztályban játszódik, ahová már várják Titot. A díszlet tehát "csupán" egy két szobából álló berendezett lakrész. És bár nagyon ízlésesen be van rendezve a színpad, a színészek annyira úszkálnak szerepeikben, hogy a díszletre alig figyelünk, illetve az nem vonja el figyelmünket a színészekről, egyszóval tökéletes összhangban áll a darabbal és a szereplőkkel. Meglepőek voltak az áriázós pillanatok, melyeket főként Csengeri Attila és Beleznay Endre mutatott be, de nagyon jól illettek az előadásba, és remekül voltak megoldva.

Érdekes volt még számomra, hogy bár a darab szokványos komikus fordulatokra, valamint  helyzetkomikumokra épül, mégis valamitől különleges és egyedi. Hihetetlenül örültem, hogy egy szokványos komédiát láttam, a poénokra és a történetre kiélezve, nem egy modern változatot, vagy egy átalakított példányt, melyben kiemelnek egy lényeges információt, amit mindenképp átadnak a nézőknek, lefaragva a műfaj lényegét, és a legizgalmasabb vagy legviccesebb elemeket. Mikó István rendező egy vérbeli vígjátékot állított a színpadra, és ezzel nagyon sokaknak okozott örömet.

A darab története

A clevelandi operaház zsong, mindenki Tito Merellit, a világhírű olasz operaénekest várja, aki az este az Othello címszerepét alakítja, érkezése azonban várat magára. Már majdnem elpattannak az igazgató idegei, amikor betoppan az énekes a feleségével, ám kiderül, hogy az ebédre mindent összeevő sztárnak gyomorproblémái akadtak. Így hát tetemes mennyiségű gyógyszert vesz be, s miután az őt gondosan őrző titkárt, Maxot ellátta pár jótanáccsal, hogy hogyan lehet operaénekes, ledől pihenni. Az előadás előtt egy órával ébredő Max észleli, hogy az éneke halott, így nem tud énekelni az esti előadáson, de Saunders, az igazgató unszolására beugrik Othello szerepébe, azonban nem a saját nevén, hanem Tito Merellién. Már mindenki elhagyta a szállodát, mikor végül felébred Tito, beöltözik a pótjelmezre, és elindul az előadásra eljátszani a szerecsen kalmárt. És itt kezdődnek a bonyodalmak....

A szereplők

Csengeri Attila volt számomra az este legnagyobb és legkellemesebb meglepetése. Valahogy bennem ő eddig a pontig úgy volt meg, mint egy énekes-színész, aki számomra sokszor kicsit túl nyálas, idegesítő. Itt megmutatta azt, hogy hogyan tud ő igazán nevettetni. Nagyon örültem, hogy őt fogtuk ki, megkapta a bizonyítási lehetőségét, ezen felül ki is használta azt, és én nagyon hálás vagyok neki ezért.

Straub Dezső nevét már számtalanszor hallottam ugyan, élőben még nem "találkoztunk". Az operaigazgató szerepe teljesen az övé, olyan természetes benne, mintha tényleg ő lenne. Bár néha kicsit túlzásba viszi a szitkozódást, azt is olyan természetesen csinálja, és olyan részeknél, ahol teljesen beleillik, olyan természetességgel, hogy tulajdonképpen nem is zavaró. Ironikus, egyszerűen humoros, és drámaibb részekben egyaránt nagyon jól játszott, nem is bírok elképzelni nála alkalmasabb színészt erre a szerepre.

Úgy érzem Beleznay Endrét nem kell bemutatnom. Rengetegen ismerik a komikus oldalát, ezen az estén szintén abból kaphattunk kóstolót, ám szerintem megunhatatlan. Ő maga a humor, a Titoval való keveredését pedig nagyon élethűen hozza. Erre a szerepre borzasztó jó választás volt Beleznay, remélem más szerepeiben is így fog majd lubickolni továbbra is.

Fogarassy Bernadett nevét ugyan már hallottam, élőben még vele sem volt szerencsém találkozni. Valamiért kicsit kilógott nekem ebből a brancsból, nagyon szélsőséges volt, voltak nagyon jó pillanatai, de volt, amikor úgy beszélt, mintha az utcán sétálgatnánk, és nem foglalkozna semmivel és senkivel. Nem volt rossz, de nem volt olyan különlegesen jó sem. Egyelőre még nem döntött le a lábamról, de meghagyom neki az esélyt a jövőben, hátha majd legközelebb.

Sáfár Anikóhoz is most volt először élőben szerencsém. Bár egy kisebb szerepet kapott csak a darabban, mégis eléri a kellő hatást, és a sipítozó Julia karakterével kellően fel tudja idegesíteni a nézőközönséget. Csicsás ezüst színű ruhájában úgy láttam nagyon jól érzi magát, noha uszályos aljával nehezen boldogul tapsrend közben. Jézus, Mária! kiáltása még most is a fülemben van, az irritálóan és hihetetlenül magas hangján, mégis nagyon kellemes meglepetés volt nekem, és örülök, hogy végre őt is láthattam.

Köllő Babett nevével most találkoztam először, és mivel a nyolc szereplő közül hatról már többször is hallottam, nagyon felkeltette a kíváncsiságom, hogy ki lehet az, aki ebbe a bandába még beférhetett. Köllő meggyőzött, nagyon kellemes jelenség volt a színpadon. Hangja néhol kicsit Für Anikóéra emlékeztetett, ez először nagyon furcsa volt, a végére viszont már kifejezetten élveztem. A karakterformálása és a hangsúlyozása egyaránt jó, remélem lesz még szerencsém hozzá a jövőben.

Tito feleségét, Mariat Nyertes Zsuzsa alakította. Bár a karakter a darab nagy részében elhagyja Titot, majd a végén visszatér, mégis megmutatja a maga igazán olaszos vérbő énjét. Nyertes Zsuzsa valószínűleg jó választás a szerepre, bár néha nagyon túljátszotta az idegeskedő feleséget, és már-már groteszkbe fordult a figura. Ettől függetlenül a televíziós bohóckodása után végre megmutatta nekem, hogy ő amellett, hogy a dzsungelbe csinálja a műsort, egy elég jó színésznő, és ennek kifejezetten örülök.

Straub Péter volt a legkevésbé szerencsés helyzetben a szereplőket tekintve, kis szerepében annyira nem tud sokat villantani, mint az összes többi kollégája. Straub Dezső fia mindenesetre magabiztosan mozog a színpadon, a meleg londiner szerepe pedig tényleg passzolt rá, és egy-két hangsúlyozási hibát leszámítva ügyesen viszi színre.

Összegzés

Arról nem számolhatok be, hogy ezt a darabot mindenkinek ajánlanám. Én a gyerekemet 14 alatt biztosan nem vinném el, a pajzán humor, és a néha igen csak pőrére eresztett káromkodás miatt. Onnantól azonban, hogy a gyereket elég érettnek tartjuk egy ilyen típusú darabhoz, nyugodtan menjünk és nézzük meg vele együtt, mert ez egy tökéletes darab arra, hogy a fiatal, ám már érettebb korosztállyal megszerettessük a színházat, és a prózai műfajt. A nevetés a Botrány az operában esetében garantált, a garanciát aláírók pedig a rendező Mikó István, valamint a hibátlan színészek, Beleznay Endre, Straub Dezső, Sáfár Anikó, és Csengeri Attila. Mindenkit bíztatok, hogy ahol csak lehet menjen, és nézze meg az előadást. Mert a címből fakadóan az előadás "botrányosan" jó.

A Fogi-Bulvárszínház videója az előadásról: https://www.youtube.com/watch?v=OY-xdfyPYWU

Értékelés

a darab története 8
jelenetek 9
jelmezek 7
díszletek 8
színészi teljesítmények 9
a darab humora 10
szövegkönyv 10
világosítás, fényhatások 8
hangsúlyozás 9
összhatás 9

összesen : 87/100 pont, ami 87%-ot jelent

Szereposztás

szerep

színész

teljesítmény

Tito Morelli, világhírű tenorista Csengeri Attila 9/10
Saunders, a clevelandi Operaház igazgatója Straub Dezső 10/10
Max, Saunders titkára Beleznay Endre 10/10
Diana, egy szoprán Fogarassy Bernadett 8/10
Julia, az Operabarátok Körének elnöke Sáfár Anikó 10/10
Maggie, Max barátnője Köllő Babett 10/10
Maria, Tito felesége Nyertes Zsuzsa 9/10
szállodai londiner Straub Péter 8/10

 

S.a.n.s.

Szólj hozzá

komédia Straub Dezső Szabadtér Beleznay Endre Nyertes Zsuzsa Köllő Babett Csengeri Attila Fogarassy Bernadett Sáfár Anikó Pécsi Nyári Színház Straub Péter Botrány az operában Budapesti Fogi-Bulvárszínház