2015. július 3., péntek, 19:00

Budapesti Operettszínház

A darabról

Amint lehetett, jegyet váltottam a július 3-ai előadásra, hogy még a premierblokkban leellenőrizhessem az Operettszínház produkcióját. Gondoltam ismertetem veletek a személyes véleményem, és hogy mit láttam én aznap este. 

Bár a távolság köztem és a teátrum közt egyre csak csökkent, a kíváncsiságom csak nőtt és nőtt. Érdekelt maga a darab és a zene, mivel az otthon talált angol nyelvű CD nem győzött meg a zenei robbanásról, a címadó számot kivéve persze. Másrészt tudtam, hogy a színház ezt a darabot a fiatalokkal akarja berobbantani, erre a próbálkozásra pedig talán még az előbbinél is kíváncsibb voltam. És csodák csodájára, mindkettőben pozitívan csalódtam, meglepve ezzel még önmagamat is. De kezdjük csak az elején.

Az előadás New York utcáján kezdődik, egy hamburgerárus stand előtt. Miközben láthatjuk a nagyvárosi forgatagot, három kiemelt embert láthatunk: egy drogos nőt, egy hamburgerárust, és egy hajléktalant, akikről mint később kiderül, szintén művészek, de valamiért ők nem kapták meg a várt hírnevet. Utólag visszatekintve, ez tökéletes előszele a végkifejletnek, hiszen Carmenre sem vár jobb sors, sőt. 

A darab célja az, hogy bemutassa, hogy hiába vagy hihetetlen tehetséges, megfelelő művészi alázat, valamint kellő szerencse nélkül nem válhatsz ünnepelt sztárrá. Itt volt annyi problémám, hogy a darabban nem jelent meg elég erősen Carmen művészi zsenije, hogy miért és miben akkora tehetség ő, ellenben Jack-kel, kinek fejlődését végigkövethetjük a történet előrehaladásával. Azt, hogy a Carmenes szállal való problémámnak az oka a rendezés, vagy Gubik Petra megformálása, azt már nem tudom

További problémám volt még az előadással, hogy voltak olyan szálak, melyek elkezdődtek, aztán egyszer csak már nem láttuk őket, utána pedig már a tapsrendben álltak a színészek, és tudomásunkra hozták, hogy most már nem is fogjuk látni. Ilyen volt a Mr. Myers-Carmen által kialakult kapcsolat, melyet csak nagyon halványan lógatnak be elénk, aztán semmit sem látunk belőle. Nem találtam továbbá az okát annak, hogy Iris miért fordul el Jacktől egyről kettőre, hiszen valószínűleg ez nem úgy történt, hogy egyik pillanatról a másikra rájön, hogy ő nem akar egyáltalán Jackkel élni, sőt nem akar tőle semmit. Amit még nem értettem az az, hogy miért kellett az Indul a játék duett verziójánál Nicknek alsónadrágra, Serenának pedig szintén fehérneműre vetkőzni, és a színpad közepén egymásra feküdni, felemelve az óvszert. Ez nekem egyáltalán nem hiányzott, és szerintem a nézők kilencven százaléka egy finomabb utalással is rájött volna, hogy mi történik a párral, ez valószínűleg csak azért volt, hogy a Fame elérje a célját, és bevonzza a fiatalokat, hát, ezzel biztos bevonz pár tizenéves tinilányt. A Fame c. címadó dalt pedig én biztosan nem a végére raktam volna, inkább az első felvonás vége felé, ott talán nagyobbat ütött volna.

A rendező Somogyi Szilárd ismételten belecsempészett a bemutatóba elemeket a korábbi előadásokból, volt hogy látszott, hogy kifejezetten szándékosan, esetenként pedig talán véletlen, bár ez engem egyáltalán nem zavart. Mabel fohásza után például nagyon jól hatott rám az, hogy ráhúzzák Scarlett O'hara ruháját az Elfújta a szélből Mabelre, majd a táncosból színésznővé vált lány azt mondja: "Isten a tanúm, hogy soha többé nem leszek éhes!" Ez nagyon jó belső poén, és annak, aki látta az Elfújta a szelet, annak biztos tetszik. A tanárnők vitája engem a Kis Mari-Vitay Georgina "Add vissza a levelem" c. párbajára emlékeztet, a szóló részeket kivéve persze. a Rómeó és Júliás jelenetnél a "Szívből szeretni" megszólaltatása szintén nagyon jó ötlet, ezen már az egész nézőtér nevetett, látszott, hogy ezt már többen ismerik, mint az Elfújta a szelet. Jó ötlet volt továbbá Czenner Krisztina bevonása a darabba, aki mint hajléktalan hegedűs, valamint mint háttérmuzsikus többször színesíti a produkciót, az "Úgy leszek művész" c. dalnál például gyönyörűen szól hangszere, bár ez a darab minden pontján elmondható, ahol játszik.

A darabnak több csúcspontja is volt, ezek különböző "intenzitásúak" voltak számomra. A darab egyértelmű csúcspontja az Őértük éltem c. dal, Nádasi Veronika szólója, mely közben megjelenik mögötte az univerzum, melyben ő úszik, ez nagyon hatásos. Mindenképpen kiemelendő még a Tanárnők vitája, itt áll szemben egymással a művészi életre való felkészülés, a tanulás, és a művészi műveltség elérése, amit Miss Sherman képvisel, illetve Miss Bell gondolata, hogy a művész egy isten, akinek ki kell aknáznia a tehetségét. A megoldás talán az arany közép, ezt azonban ténylegesen nagyon nehéz megvalósítani. Még kiemelendő Mabel fohásza, mely egy nagyon üdén kiemelkedő pontja az előadásnak, valamint számomra az Indul a játék szóló verziója, melyet Simon Panna énekelt el nekünk. 

A darab leírása

A darab tulajdonképpen egyszerű, és megérthető. A szerencsés diákok felvételt nyernek a FAME Művészeti Akadémiára, ahol "munka, kemény áldozat és harc" árán végül majdnem mindenki diplomát szerez. Közben persze kialakulnak szerelmek, ellentétek, van akinek sorsa jóra fordul, van akinek pedig sajnos nem. A darab bemutatja azt, hogy a tehetség nem elég ahhoz, hogy valaki híres legyen, hiszen az csak egy adaléka az áhított sikernek.

A szereplők

Gubik Petra az Elfújta a szél Scarlettje után sajnos csalódást okozott nekem. Sem énekileg, sem színészileg nem volt meggyőző, és úgy érzem, rengeteg minden lett volna még Carmen szerepében, amit nem kaptunk meg tőle az este során. Az Elfújta a szél után, melyben mind énekileg, mind hangilag tökéletesen helyt állt, és bravúrosan szerepelt, semmit nem kaptunk tőle itt, amit várhattunk, és ez szomorúvá tett. Énekben viszonylag tisztán énekelt, bár voltak megingások, melyeken nagyon meglepődtem, színészileg viszont sem hangsúlyozásban, sem szövegmondásban nem kaptunk semmit, ezen szintén nagyon meglepődtem, és nem is tudom hova tenni. Remélem, hogy csak rossz estéjét fogtam ki, de azért kíváncsi lettem volna váltójára, Muri Enikőre is ebben a szerepben, hátha ő kicsit magabiztosabb benne.

Az én Nickem Veréb Tamás lett. Különböző fórumokon időről időre előjön a kérdés, hogy jó ötlet -e őt ennyire szerepeltetni ilyen fiatalon, színészi képzettség nélkül. Én úgy gondolom az. Énekileg szintúgy meggyőző, mint színészileg, kiállásilag passzolt a szerepre, és nagyon boldog voltam, hogy végre életkorban is illett rá a karakter, ellenben a Miss Saigon hős katonájával, aki azért meghaladja őt ebben. Nagyon könnyen elhittem, amit mondott, hogy ő a színészetnek él, és nagy művész akar lenni, ő mindenképpen jó választás erre a szerepre, akárcsak Simon Panna, aki darabbéli szerelmét, Serenát formálta meg. Kettejük között az összhang nagyon jól megfigyelhető és élvezhető, mintha már évek óta rutinosan összeszokott páros lennének. Simon Panna egyébként az egész darabból kiemelendő, szintén fantasztikusan énekel-táncol-beszél, Serena teljesen ő, ő pedig teljesen Serena, kíváncsi leszek rá a jövő heti szegedi Abigélben Kis Mari bőrébe bújva. 

És akkor elérkeztünk Nádasi Veronikához. Én mindig mondtam, hogy imádom amit csinál. De ebben a darabban még ezt is fölülmúlta. Már a legelején nagyon tetszett ahogy hangsúlyozta a szövegeket (Ez a négy év nem lesz fáklyás menet, stb...), Őértük éltem (régebben Ők az én vérem, angolul These are my children) c. szólója pedig a darab egyértelmű csúcspontja, amiért megérdemelten jár neki a legnagyobb taps estéről estére, amit gondolom meg is kap. Miss Sherman egyébként az Akadémia angol nyelv és irodalom tanára, valamint az igazgatója, ezt a karaktert kapjuk Veronikától, melybe tökéletesen viszi be Sherman életének nehézségeit, magányát, az ebből fakadó hűvösségét, illetve a gyerekek iránti szeretetét is. Na az ő ellenpontját vártam Vásári Mónikától, ez azonban nem érkezett meg Miss Bell, a tánctanár szerepében. Bár mozgása tökéletesen ki volt gyakorolva, finom mozdulatai, illetve elegáns járása hozta a táncos múltat, hangilag és énekileg nagyon hullámzó volt. A tanárok vitájánál például a gyors részekben néha úgy éreztem elúszik, a szólója viszont csillogóan szép volt, nagyon szépen formálva. Szövegileg néha nagyon jó hangsúlyok jöttek, néha viszont egyszerű, semmilyen volt a szövegmondás. Minden esetre pozitív csalódás volt nekem ő, most láttam először, illetve ha a Ghost Mrs. Santiagoját beleszámolom, akkor másodszor, bár az egy eléggé elhanyagolható állomás volt a pályáján.

Gömöri András Máté végre meggyőzött! Bár a bajai Elisabethben nem tartottam annyira jónak őt, sem énekileg, sem színészileg, sem táncilag, itt most bizonyította az ellenkezőjét. Jack szerepében kénytelen volt megtanulni táncolni, és úgy látszik, ez vonzotta magával az énekben és színészetben való fejlődést is. Jack karakterének szomorú sorsát ügyesen hozta színpadra, és mutatta meg, hogy ha valakiben nincsen szakmai és egyéb alázat, akkor az nem maradhat meg a pályán, hanem megy a híd alá. Nagyon fontos szerep az övé, hiszen ez a karakter, csakúgy mint Carmen, tükröt tart főleg a mai fiatalság elé, hogy ne higgye azt senki, hogy majd minden az ölébe hullik, hiszen a hírnévnek is megvan az ára. Szerelmét, Irist a táncost Nagy Eszter Kata játszotta, több-kevesebb sikerrel. Bár irigylésre méltóan táncol, a szövegmondása sajnos szörnyű, a vidám részeknél túl nyálas, a dühös résznél pedig egyszerűen csak ordít. Karakterileg szintén nem láttam tőle dolgokat, noha fontos lett volna, hogy melyik pillanatban kezd el elfordulni Jacktől, a néző ebből csak annyit érzékelt hogy az egyik jelenetben még boldogok, a másikban pedig már elveteti a közös babájukat, és ordítva kidobja a fiút. Sajnos színészileg még nem ért fel a többiekhez, de még nagyon fiatal, és még bőven van ideje fejlődni e téren.

Kerényi Miklós Máté megint sok volt, de ide most kellett ez. José szerepében kiélhetett mindent, hiszen a spanyolok is elég heves vérmérsékletűek akárcsak ő maga, ki tudja, lehet, hogy valamilyen ágon szorult bele egy kis latin vér is. A poénjai eléggé ültek, és jól formálta meg a női kegyekre igencsak vágyó vad spanyolt. Nagyon kedves, hogy a végén megtalálja magának a párját Mabel személyében, és nagyon szeretetreméltó karaktert varázsol Joséból.

Nagy Gréta bújt a duci táncos, Mabel bőrébe. Őszinte leszek, én Vágó Zsuzsira vártam ebben a szerepben, és mikor kiírták, hogy nem ő lesz, nagyon elszomorodtam. És ekkor jött Gréta, és tulajdonképpen megvígasztalt, nagyon jó Mabel volt, a Mabel fohásza c. szólószámát pedig (ami egyébként hatalmas ziccer) tökéletesen kihasználta, és hatalmasat énekelt benne. Szövegileg szintén meggyőző volt. Nagyon aranyos volt az egész karakter, hozta azt, amit kellett, elérve azt, hogy várom, milyen új feladatot kap, amiben majd szurkolhatok neki.

A tanárok közül a férfiakat Németh Kristóf és Csuha Lajos képviselték. Előbbi a drámatanár, utóbbi az énektanár szerepében mutatkozott be. Csuha Lajos sajnos nem létezhetett sokat a színpadon mint énektanár, és most kivételesen el kell mondanom, hogy annyira nem győzött meg! Én is meglepődtem, eddig mindig nagyon tetszett amit csinált, most valamiért bizonytalan voltam vele kapcsolatban, habár 1-2 poénja eléggé hatott, valahogy nem hittem el neki, hogy ő az akadémia egy tanára. Németh Kristóf sem járt szerencsével, bár az ő színészi teljesítményével nem volt gondom, Mr. Myers szerepe sajnos elég gyengén van megírva. Carmennel való szerelmi szála alig mutatkozik meg, majd teljesen eltűnik, egyébként pedig nagyon kuszán van a színpadon, hol drámatanárként, hol közemberként, hol kollégaként. Nem gondolom, hogy más színész jobban megoldotta volna mint Németh Kristóf, hisz karakterileg nagyon jó választás volt a szerepre, ez csupán egy darab gyengén megírt szerepe.

Bereczky G. Zoltán mint Schlomo tűnt fel. Bár énekileg nincsen kivetnivaló esetében, szövegileg még van hova fejlődnie, hangsúlyozása még nem tökéletes, több helyen volt túl színpadias, természetellenes. Ettől függetlenül úgy láttam, hogy tehetséges, és van még benne olyan, amit hosszú távon érdemes lenne kihozni. Schlomo egyébként egy zsidó muzsikuscsaládból származó fiatal fiú, akit a hagyományokhoz kötődően köteleznek a hegedűgyakorlásra, noha ő inkább zongorázik, és zenekart alapít.

Halápi Katinka nevét most ismertem csak meg. Az ő fő attrakciója az volt, hogy eszméletlenül dobolt, de emellett színpadi jelenléte nagyon erős, nagyon jó mimikája van, vonzza az ember tekintetét. Amikor Sheinkopf előtt triangulumozott azzal a gúnyos mosollyal nagyon megnevettetett, kár, hogy Lambchops szerepe azért nem rejteget nagy fordulatokat, és nincs is olyan sokat a színpadon, mint amennyit megérdemelne Katinka. Ő mint a zenekar dobosa játszott, Bánfi Csaba Goody szerepében pedig a trombitás volt. Ő szintén nagyon pozitív csalódás volt, ő is a semmiből bukkant elő számomra, és kevés szerepében még is sok mosolyt ültetett arcomra. Trombitájával szintén színfoltja volt az előadásnak, a Rómeó és Júlia jelenetnél pedig nagyon jó ötlet volt, hogy ő bejátszhatta a Szívből szeretni refrénjének egy sorát, ez nagyon jól hatott.

Összegzés

Összességében a Fame - a hírnév ára egy jó előadás. Mindenképp kiemelendő Balogh-Barta Viktória, a koreográfus, akinek azt hiszem ez az első önálló koreográfiája a színházban, és fantasztikusan sikerült. A jelmeztervező, Velich Rita munkája leginkább a spanyolos résznél mutatkozik be, Carmen piros-fehér ruhája vonzza magára a szemet, a többi ruha annyira nem különleges, mivel csak a hétköznapokat idézi, de ennek természetesen ez a lényege és a célja. A díszleteket Bátonyi György jegyzi, a graffitis festéseket például jó ötletnek találom, habár nehezen hiszem, hogy ezt egy tantermen belül megengednék. Fontos kiemelnem a világosítást, a színes lámpák, reflektorok, valamint a ledfalak nagyon erős elemei a darabnak.

A Fame tehát egy zenés-táncos édes-keserű előadás, mely során elénk tárják, hogy a tehetség a sikernek csupán egyetlen adaléka, mely egyedül nagyon kevés. A táncok fantasztikusan látványosak, a zene szintén kielégítő. A rendezés megfelelt az én igényeimnek, és szerintem másokénak is. A szereposztásban vannak nagyon jók, jók, és kevésbé jók, legalábbis a július 3-ai este ezt tükrözte, de kíváncsi lennék azért a többi szereplőre is, főleg Muri Enikőre. Visszatérve, a darab biztosítja a szórakoztatást, a pihenést, és engem meglepve még a mondanivalója is erősen kidomborul, valamiért mégis furcsa érzéssel távoztam. Sajnos ezt az érzést sem körülírni nem tudom, sem az okát megfejteni, lehet, hogy többszöri újranézés után sikerülne, de még meglátjuk, mit hoz az élet.

Értékelés

összesen : 84/100 pont, ami 84%-ot jelent

Szereposztás

A képek a www.operett.hu -ról, és a Musical Galéria Facebook oldalról származnak. 

S.a.n.s.