2015. július 10., péntek, 21:00

Szegedi Szabadtéri Játékok, Szeged, Dóm tér, Nagyszínpad (Budapesti Operettszínház)

Összehasonlító blogbejegyzés a 2014. január 18-ai, budapesti előadással (Thália Színház)

A darabról

Tavaly, január 18-án láttam először az Operettszínház Abigél című előadását, akkor még a Thália Színházban. Már akkor rájöttem, hogy van valami titok ebben a darabban, ebben a történetben, valami megmagyarázhatatlan, aminek hatására a nézők tetemes része jó kedvvel, boldogsággal távozik. Nagyon foglalkoztatott, hogy vajon mennyire fogja megállni a helyét ez a darab a hatalmas szabadtéri színpadon Szegeden. Jelentem, Abigél tökéletesen beférkőzött nem csak hogy az emberek szívébe, de a szegedi térre is, sőt ki is töltötte azt teljes egészében. A Matulás létszámot háromszorosára növelték, a tömegjelenetek hatásosak voltak, volt füstölgő kémény, volt repülő, volt ember, aki megzavarta az előadást, egyszóval izgalmas este volt. De kezdjük csak az elejéről. 

Felültünk a helyünkre, a nézőtér felső részére, körülbelül középre. Miután hangosbemondóban bemondták a szereposztást, elindult a nyitány, és vele az egész előadás. Vágó Zsuzsi közben teljesen élethűen adta a kislányt, aki elkerül a fővárosból vidékre, és ellenségeskedésében eléri, hogy kitaszítsák maguk közül, majd végül győz a béke és a szeretet. 

Mindkét előadáson nagyon tetszett az a pillanat, amikor Gina olvassa az Abigéltől való levelet, és az általa lehetségesnek vélt hat hölgy (Gigus, Truth, és Hajdú tanárnők, Zsuzsanna és Erzsébet testvérek és Horn Mici) körülülték az Abigél szobrot, és elénekelték a levél tartalmát, majd kisétáltak a színpadról, a sor végén Horn Mici lassú sétával visszatekintve, hiszen Gina őt tartotta a legesélyesebbnek. Mindkétszer nagyon szép pillanat volt, ahogy Gina keresi, hogy ki rejtőzhet a szobor mögött.

Miután Simon Panna és Vágó Zsuzsi hihetetlen erővel elénekelték az Add vissza a levelem c. duettet, Gina megkapja (a fent említett módon) a levelet Abigéltől és kibékül a lányokkal. Ez volt a Légiriadó jelenet, mely során a matulás lányok légiriadó próbát tartottak, hogy vész esetén mindenki tudja a dolgát. Az utolsó sorok (nincs harag és nincs bántás) alatt már hallani lehetett különböző gépi hangokat, tank, repülő, gondoltam. És miután az énekes sorok befejeződtek, tökéletesen időzítve és helyezkedve, alacsonyan a színpad felett elszállt felettünk egy sárga repülő. Ez hihetetlenül hatásos volt, utána szünetben végig mindenki a hatása alatt volt, és még most is érzem a meglepődést, ha visszagondolok rá. Hihetetlen jó ötlet volt ez a fogás a darabban, és bár a repülő csak egyszer repült el felettünk, mégis nagyon monumentálissá tette az estét, és hihetetlenül emelte azt.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy kőszínházban, vagy szabadtéren robban nagyobbat az előadás. Természetesen bevált a sejtésem, és a felfokozott hangulat és nyitott tér miatt, az előadás szabadtéren még többet adott, mint azt bármelyikünk várta volna. Sajnos a szabadtér hátránya volt, hogy a  hangosításban több hiba is volt, az Add vissza a levelem például borzasztóan volt hangosítva, a két művésznő mégis tökéletesen élvezhetővé tette.

A bevezetőben még kitérnék a nagy botrányra, miszerint teljesen félbeszakította az előadást egy férfi, aki felment a színpadra, és sok időbe telt, mire eltávolították onnan. Igen, a férfi miután háromszor jött ki a pszichiátriáról aznap, a zárójelentésével a kezében felment a színpadra, és mivel pont aznap impulzust érzett, el akarta szavalni a versét /információ a biztonsági őrtől/. Kb. 1 percet tölthetett a színpadon, ekkor kísérte ki Herczeg Tamás, fesztiváligazgató és Homonnay Zsolt a színpadról. Az éppen színpadon lévő Matulás lányok egy kicsit hátrahőköltek, mikor felment a színpadra, de miután eltűntették az urat, tökéletesen folytatták, rögtön abban a pillanatban. Mivel a repülő után mi már nem is tudtuk, milyen meglepetés lehet még, mire rájöttünk, hogy ez nincs benne, már nem is volt színpadon az illető, így ez a mi kedélyeinket egyáltalán nem zavarta meg.

A darab története

Az Abigél helyszíne Árkod, pontosabban a Matula leánynevelő intézet, ahová Vitay Georgina kerül, miután tábornok édesapja minden indoklás nélkül kiemeli boldog pesti életéből. A lány először nem bír beilleszkedni a többi diáklány közé, mivel ismeretlenek neki az iskolában elterjedt, persze a tanárok elől titkolt szokások, mint például a leltárjegyzékkel való összeházasodás, vagy az Abigélben, a kerti kőszoborban való bizakodás. Gina először nem is hiszi el, hogy Abigél valóban segít, ám sok megpróbáltatás és szökési kísérlet után kénytelen elfogadni az új helyzetet. Miután édesapja meglátogatja, és elmondja neki, hogy a németek ismét Magyarországon vannak, és ezért került Gina az Intézetbe, Gina kibékül a lányokkal, majd ő is megtapasztalja Abigél segítő erejét. Miután az addig szerelmének hitt Kuncz Feri csapdába akarná csalni őt, Gina Zsuzsanna testvér, Horn Mici, és Mráz úr segítségével megmenekül, ám a legnagyobb segítő, a titokzatos Abigél személyére csak a történet végén derül fény.

A szereplők

Vágó Zsuzsi Gináját ugyan felvételen már láttam, mégis nagyon érdekelt, milyen lehet élőben. Másfél éve, mikor láttam az előadást, akkor Vágó Bernadett volt az én Ginám, és nehezen hittem el, hogy azt a szintet, amit akkor Detti hozott, meg lehetne ugrani. Nem tudom, hogy a szabadtér, vagy maga a Szegedi Szabadtéri hangulata, de Zsuzsi robbant a főszerepben. Bár hangja néha kissé éles, engem itt egyáltalán nem zavart, sőt, talán még szabadtéren jó is volt. Szerepformálásban a két művésznő nagyon eltér, míg Bernadett Ginája végig kislány marad, annak ellenére, hogy felfogja a dolgok súlyát, Zsuzsi Ginája attól a perctől fogva, hogy apja elmondja neki, hogy a háború elveszett, teljesen érett nő, akiből azért itt-ott kibukkan a gyermeki én. Mindenesetre mindkét Gina nagyon jó és élvezhető, és egyik sem jobb a másiknál, mivel mindkettő nagyon élvezhető. Azonban mégis úgy gondolom, hogy ebben a szerepben szabadtéren mindenképp Zsuzsi viszi a pálmát, mivel erős, éles hangja hihetetlenül jól szól szabadtéren, és erre a szerepre ő volt ide a legjobb választás. 

Mindkét alkalommal Pálfalvy Attila játszotta Gina apját, Vitay tábornokot. Nagyon meglep engem mindig, hogy Attila milyen jól énekel, mégsem alkalmazzák annyira, mint amennyit ki lehetne belőle hozni. Érdekes volt, hogy úgy éreztem, a kőszínházban biztosabb volt a dolgában, Szegeden pedig még kicsit zöldfülűbbnek tűnt, ennek ellenére mégis mindkét alkalommal átjött a tábornok kettőssége, hogy miközben szigorú parancsnok, egy szerető édesapa is, aki mindent megtenne a kislányáért. Hanga magasabb és mélyebb részeken is szépen szól, és jól kezeli akár lágy, akár keményebb éneklés terén is.

Míg Budapesten Kapócs Zsóka, addig Szegeden Udvaros Dorottya alakította Horn Micit. Nyilván a korkülönbség és a nagy színpadi rutin miatt is utóbbi hatott természetesebben Horn Miciként. Azonban meg kell dícsérnem Zsókát is, aki szintén nagyon könnyed Horn Mici volt, és annak ellenére, hogy különböző fórumokon sokat bántották őt, akkor nekem kifejezetten tetszett. Természetesen azonban Udvaros Dorottya az, akire ez a szerep igazán illik. Olyan finom könnyedséggel suhan a színpadon Horn Miciként, olyan kellemes jelenség a színpadon, hogy garantáltan vonzza a tekinteteket. Bár énekileg azért nem annyira tökéletes, mint a zenés-színészek, mégis élvezhetően énekel. Horn Mici elvesztette a fiát a Don-kanyarnál, ezt mégis leplezi, hiszen nem akar belesüllyedni a bánatba. Nem könnyű figura az övé, Udvaros Dorottya mégis nagyon jól megoldotta a szerepet, ahogy ezt tőle vártuk.

Hirtling István vette át Torma Gedeon szerepét a nemrégiben elhunyt Balikó Tamástól. Én még utóbbival láttam az előadást, de most Hirtling is lenyűgözött. Balikó Tamást látva úgy gondoltam, hogy Ő Torma Gedeon, a szigorú iskolaigazgató, akinek azért a darab végén megnyilvánul a szeretete is. Hirtling István valahogy még több volt, mind hangsúlyilag, mind zeneileg tökéletes és méltó választás az elhunyt színészóriás után. Hirtling a három óra alatt megmutatta a kimért, szigorú oldalát, de tökéletesen és folyamatosan húzta le magáról a rétegeket, és a darab végére azért a megmaradt kimértség mellett megmutatta, hogy mennyire aggódik ő az intézménye alatt nevelkedett lányokért, illetve hogy milyen szeretet palástol ő a szigorú, fekete külsejével. Nagyon kellemes csalódás volt nekem Hirtling István, akit most láttam először, de remélem, még sokszor fogom.

Csonka Andrástól azt vártam, hogy miután pár éve egy Szépség és a szörnyeteg előadás során negatívan kellett csalódnom benne, mivel Lángőre sem énekileg, sem prózailag egyáltalán nem volt meggyőző, majd most kárpótol, és látok tőle egy fantasztikus Kőniget. Bár Szabó P. Szilveszter csak utána állt be az Abigélbe Magócs Ottó helyére, mégis sokkal övébb ez a szerep, mint Csonkáé. Szabó P. minden téren tökéletes Kőnig, Ahogyan kissé púposan járva körbemegy a színpadon, és énekel, és szöveget mond, és mindent hibátlanul. Csonka Andrással próza terén itt egyáltalán nem volt baj, sőt, hangsúlyozásilag és gesztikulálásilag nagyon jó Kőniget kaptunk tőle. Viszont énekileg nagyot csalódtam, a Tiszta jellem c. szólójában a magas hangok egyáltalán nem szóltak, és többet beszélt benne, mint énekelt. Bár színészileg már meggyőzött Csonka, úgy látszik, az ének még várat magára, ha egyáltalán meg tud még győzni, mert itt nagyon csekély volt az énekbeli teljesítménye.

Nádasi Veronika mindkét alkalommal Zsuzsanna nővér szerepében varázsolt. Az Operettben ez volt az első olyan szerep, mellyel teljesen egybeforrt Veronika neve, és ez nem is csoda, mivel a darab minden pontjában fantasztikus. Zsuzsanna kettőssége, hogy távol kell tartania magát a növendékektől, mégis árad belőle, hogy mennyire szereti őket. Hangja ismételten gyönyörűen szólt, mint egy CD felvételen, és imádtam azokat a részeket, amikor lement a zenekar, és minden kíséret nélkül csak az ő csillogó hangjától zengett a Dóm tér. Az elsőtől az utolsó pillanatig egy nagyon koncentrált és átgondolt szerepformálást láthattunk tőle, mely folyton érik , és mindig egyre finomabb. Veronika mint mindig, most is fantasztikus volt, éppen ezért lennék kíváncsi Füredi Nikolettre, hogy vajon meg tudja -e ugrani, a Veronika által igen magasra tett lécet.

Homonnay Zsolt szintén mindkét alkalommal bemutatkozott mint Kalmár tanár úr. Bár nem mindig vagyok oda Zsolt erős operettes hangjáért és vibrátójáért musicalekben, ebben valahogy mégis nagyon jó. Alkatilag és személyiségileg egyaránt passzol a fanatikus Kalmárra. Érdekes, hogy a hangja miatt én inkább operettekben szeretem őt, itt mégis ez az ő hatalmas előnye, hogy ez az erőteljes hang olyan sodró, hogy tökéletes Kalmár harcba hívó "Szép Magyarország" c. dalára. Kalmár tanár úr szerepére tökéletes választás Homonnay, remélem még sok ilyen testhezálló szerepet kap pályája során.

Simon Pannát Kis Mariként csodálhattuk Szegeden. Nehezen fogom fel, hogy ebbe a kis csajba hogy férhet ekkora hang. Énekileg hibátlan volt, gyönyörűen szólt. Prózailag ebben a szerepben még annyira nem meggyőző, mint amennyire Serenaként volt a múlt héten a Fame-ben, de mindenképpen ügyes. Utoljára az Abigélben Ábrahám Gabriella volt az én Kis Marim, aki szintén csodálatos, sőt, ő még prózai téren is hibátlannak tűnt a szerepben. Biztos, hogy a Magyar Színházban teljesen mindegy melyik Kis Marit fogja ki az ember, hiszen mindkettő fantasztikus. Peller Annának eddig nem volt olyan munkája, amibe ne szerettem volna, legyen az színház, televízió, vagy szinkron. Ebben ismét nagyon imádnivaló volt, nagyon hitelesen játszotta a kissé trampli, kajaimádó tormát, aki az osztály legkedvesebb tagja, aki mindenkivel jóban akar lenni, és aki Ginán is szeretne segíteni, még akkor is, amikor mindenki ellene fordul. Nagyon mulatságos az a rész, amikor a földön fekve ordít Zsuzsanna nővér után, hogy performál (igen, performál) a vak bele, és ilyen vak bele még senkinek sem volt, hatalmas ziccer ez a szerep, és Peller ezt ki is használja, az egyik legnagyobb tapsra szert téve. Anno én Bori Rékával láttam az előadást Anna terhessége miatt, ő is jó volt Torma Piroskaként, de azért az igazi, az mégiscsak Peller Anna.
Kékkovács Mara Bánki Anna szerepében mutatkozott be. Eleinte annyira nem tűnt nagy szerepnek az övé, ám a második felvonásban már igen hangsúlyossá vált, mikor a zsidó származású Bánki majdnem arra kényszerült, hogy otthagyja a Matulát, és a családjával meneküljön. Énekileg nekem Mara annyira nem passzol a musicalbe, mint például a Menyasszonytánc címszerepébe, karakterileg és prózailag azonban egyértelműen ő a jó választás a szerepre. Másfél éve Farsang Emesével láttam a darabot, Mara azonban magasan lekörözte őt, akit egyébként azóta semmiben sem láttam, és nem is hallottam róla.

Mészáros Árpád Zsolt Kuncz Feri szerepében mutatkozott be Szegeden. Ő volt a másik pontja az előadásnak, ahol úgy éreztem, hogy nem a legjobb szereposztás érkezett Szegedre, mivel Bálint Ádám tavalyi előadása nagyobb hatással volt rám, mint MÁZS ezen teljesítménye. A hangja a Két szív című duetten kívűl mindig élesen és erőszakosan szólt, ami bár Kuncz Feri erőszakos személyiségéhez igazán passzolt, néha igen fülsértő volt. Bár karakterileg a többiekhez hasonlóan szintén passzol a szerepre, valamiért nekem nem ő az igazi Kuncz Feri, Bálint Ádám egyenesebb vonalú éneklése sokkal élvezhetőbb volt számomra. Összességében MÁZS összteljesítménye azért élvezhető volt Szegeden, de úgy érzem, hogy kőszínházban Bálint Ádám vinné a prímet, illetve nagyon érdekelne, hogy a harmadik szereposztásba beosztott Angler Balázs hogyan oldja meg a feladatot.

Ullmann Zsuzsa mint Gigus tanárnő mutatkozott be. A tavalyi előadásban a szegedi Botosné, Udvarias Katalin alakította a franciatanárt, aki énekben és játékban egyaránt borzasztóan gyenge volt, gondolom így született a döntés, hogy Ullmann Zsuzsa mutatkozhat be a szerepben. Ő csodálatosan énekel, szólója végén a rekesztés nagyon jól hat, színészi játékban is nagyon ügyes, üde jelenség. Felföldi Anikó mindkét alkalommal a kemény testnevelő, Truth tanárnő volt, rajta egyáltalán nem kell tépnem a szám, Felföldi egyszerűen fantasztikusan mozog és énekel a színpadon, hihetetlen hogy valaki 77 évesen ilyen friss és fiatalos legyen. A budapesti előadáson Sz. Nagy Ildikó, Szegeden pedig Vásári Mónika volt Hajdú, az énektanár. Mindketten jól oldották meg a szerepet, noha én Sz. Nagy Ildikó énekhangját jobban kedveltem a szerepben. Színészileg mindketten jók voltak, bár ez nem egy olyan különleges szerep, és szerintem a másik két tanárnő szerepe sokkal kedvesebb, mint Hajdúé. A három tanárnő szerepe mindenesetre nagyon üde pontja az előadásnak, a szereposztásban pedig nagy változások nincsenek, hiszen mindhárom szerepnek Sz. Nagy Ildikó a váltója, úgyhogy kettő mindig garantált.

Csuha Lajos Mráz úr, az üveges szerepében mutatkozott be, ami kis szerepnek tűnik ugyan, jelentősége mégis megnő a darab végére, mikor felfedezzük, hogy az egyszerű üveges igazából az árkodi ellenállás egyik alappillére. Csuha szinte elmaradhatatlan kelléke az operettes musicaleknek, rengeteg darabban kap karakterszerepeket, Mráz úrként pedig szintén hitelesen alakít. Kovács Zsuzsa két nagyon miniatűr szerepet kapott. Mimó néninek az eredeti verzióban még több szerepe volt, viszont miután a rendezésből kivették a darab elejéről a "Csütörtökönként Mimónál" c. számot, a szerepnek nem sok jelentősége maradt, csupán kikíséri Ginát Kuncz Ferihez, és engedélyt ad egy gyors táncra. Róza néni szerepében szintén nem hangsúlyos, hiszen az ember mindig Horn Micire figyel, így sokszor fel sem tűnik, hogy jelen van. Papadimitriu Athina ismét Erzsébet testvér szerepében játszott, tőle ugyanazt kaptam mint múltkor, se többet, se kevesebbet, véleményem szerint színészileg meggyőző, énekhangilag engem továbbra sem bűvöl el annyira, bár Erzsébet testvér annyit azért nem fakad dalra, hogy zavaró legyen. Dézsy Szabó Gábor a kissé szerencsétlen pedellus, Suba szerepében mutatkozott be, akinek prózával kell bizonyítania az előadásban, mivel Suba nem énekel. Dézsy Szabó nagyon szélsőségesen tud énekelni, a bajai Elisabethben például nagyon rossz volt, a Szép Nyári Napban viszont fantasztikus. Az Abigélben egy nagyon szórakoztató pont az övé, a maga egyszerűségével, butaságával. Itt végülis meggyőző volt. Mirtse Réka Bánkinéja egy kétperces prózai szerep, ezalatt akkora katarzist nem lehet kiváltani az emberből, ahogy Udvarias Katalin Botosnéja sem érhet el megváltást abban a 10 percben, amit színpadon tölt, ez így volt tavaly is, mikor előbbit Tucsek Edit, utóbbit Arányi Adrienn helyettesítette.

Összegzés (a szegedi előadás összegzése)

Bár a hangosítás nem volt erős, mindent összevetve az Abigél egy fantasztikus, látványos előadás. Több kritikát is olvastam, még mielőtt tavaly megnéztem, és a mostani szegedi előadás előtt is, és többen azt írták, hogy egy cukrosbödön, amiből folyik ki a tömör cukor, és túl édes, érzelemtől dús, nem reális. Szerintem az ilyen kritikák írói vagy nagyon magukba fordult, sötét lelkű egyedek, vagy egyszerűen nagyon sokat akarnak írni a kritikákkal, és ferdítik a valóságot. Ebben a darabban épp annyi édes rész van, mint sötét, az egyensúly pedig tökéletes. Mindenképp kiemelendő a stáb munkája, Kocsák Tibor fantasztikus zenéjére Miklós Tibor  írt ráillő zeneszöveget. A prózai részeket maga a rendező, Somogyi Szilárd készítette, az egyszerű, ám színes jelmezeket Velich Rita alkotta meg, a komplikált, ám sokat nyújtó díszletet pedig Túri Erzsébet álmodta meg. A dalok lendületességéről a karmester-zenei vezető Silló István gondoskodott Szegeden. Az Abigél egy olyan előadás, melyet minden korosztály számára kifejezetten ajánlok. Tökéletesen mutatja meg a szeretetet, a szigort, az alkalmazkodást, és azt, hogy a háborúnak semmi értelme, hiszen a béke százszor többet ér.

Értékelés (a szegedi előadás értékelése)

összesen : 90/100 pont, ami 90%-ot jelent

 Szereposztás

SZEREP	Budapest., 2014.01.18.	SZEGED, 2015.07.10.	teljesítmény (Szeged)
Vitay Georgina	Vágó Bernadett	Vágó Zsuzsi	9/10
Vitay Tábornok	Pálfalvy Attila		9/10
Horn Mici	Kapócs Zsóka	Udvaros Dorottya	9/10
Torma Gedeon	Balikó Tamás	Hirtling István	10/10
Kőnig tanár úr	Szabó P. Szilveszter	Csonka András	6/10
Zsuzsanna testvér	Nádasi Veronika		10/10
Kalmár tanár úr	Homonnay Zsolt		9/10
Kis Mari	Ábrahám Gabriella	Simon Panna	9/10
Torma Piroska	Bori Réka	Peller Anna	10/10
Bánki Anna	Farsang Emese	Kékkovács Mara	9/10
Kuncz Feri	Bálint Ádám	Mészáros Árpád Zsolt	8/10
Gigus tanárnő	Udvarias Katalin	Ullmann Zsuzsa	10/10
Truth tanárnő	Felföldi Anikó		10/10
Hajdú tanárnő	Sz. Nagy Ildikó	Vásári Mónika	9/10
Mráz úr, üveges	Csuha Lajos		9/10
Mimó, Róza néni	Kovács Zsuzsa		8/10
Erzsébet testvér	Papadimitriu Athina		8/10
Suba, pedellus	Dézsy Szabó Gábor		9/10
Bánkiné	Tucsek Edit	Mirtse Réka	8/10
Botosné	Arányi Adrienn	Udvarias Katalin	7/10

A képek a www.vivalamusical.hu -ról származnak.

S.a.n.s.