2015. október 16., péntek, 19:00
Pécsi Nemzeti Színház

Az alkalomról

Nagy várakozással ültem be a Pécsi Nemzeti Színházban frissen bemutatott Marica grófnőre. A bérletben megadott időpont bokros teendőim miatt nem felelt meg, így kénytelen voltam elcserélni jegyemet, amit őszintén nem bántam, hiszen így a hónap vége helyett már a hó közepén, megtekinthettem a darabot, másrészt a harmadik előadást nézhettem meg, tehát még igencsak közel voltam a premierhez, így egy kicsit engem is elfogott a premierláz. A várakozásaim oka az volt, hogy a Marica grófnő a kedvenc operettem. Kálmán 10 évvel a Csárdáskirálynő után írta, zeneileg már egy kiforrottabb komponálást érzek, mikor a Maricát hallgatom, noha a Csárdás is bővelkedik slágerekkel. Valahogy mégis a Marica áll hozzám a legközelebb, talán ez számomra a legreálisabb, legszebb történet, és zenében is ez az etalon az operettek közt.

Az interneten láttam az Operettszínház előadását, a címszerepben Sáfár Mónikával. A pécsi és a pesti verzió között azonban mérföldkőnyi különbségek vannak, főleg a szereplők rendszerében. Addig minden stimmel, hogy létezik a bonviván (Tasziló) és a primadonna (Marica), és körülbelül itt a vége. Pécsen például van Dombossy Ilka, Marica legjobb barátnője, illetve van Liza, Tasziló húga. Ehhez képest a pesti előadásban ezt a két karaktert egybeolvasztva létezik Liza, aki egyben Marica legjobb barátnője, és Tasziló húga. A második példám: Pécsen van Liebenberg István, Tasziló jópajtása, valamint van Zsupán Kálmán, Marica kérője. Ebből a két karakterből lesz Pesten egy Liebenberg István, aki csupán beöltözik Zsupánnak, hogy átverje a férfiak ámulatából menekülő grófnőt. És ha ez még nem volna elég, akkor Pécsen Dombossy Ilka rátalál Kudelkára, aki annak a Cecília néninek a komornyikja, akit Pesten csak Bozsenának hívnak. Végignézve tehát ezen a sok ponton eltérő jellemzésen, a két darab merőben eltér egymástól.

Zeneileg Bókai Zoltán (illetve biztosan Oberfrank Péter is) egy dinamikus, lendületes előadást pörget, melyben a zenekar tökéletesen szól, a belépések pedig hibátlanok. A díszlet fantasztikusan látványos, az elején pedig tükrözi a nyugodtságot a vetített halványkék, bárányfelhős háttér, előtérben a palotával. A díszletek nem különlegesek, csupán gyönyörűek, így hozzátéve az előadás magas nívójához. De nézzük is a történetet,  majd a szereplőket. 

Ismertető a darabról

forrás: a Pécsi Nemzeti Színház hivatalos honlapja

A szereplők

A "nagy" Marica-Tasziló szerelmespárt Stubendek Katalin és Miller Zoltán alakították. Miller most debütált a Pécsi színházban, és úgy láttam, hatalmas sikerrel. Ráadásul a  tapasztalt musicalénekeles-színész nem hogy a teátrumban, de még a műfajban is most debütált. Tasziló szerepe karakterileg és alkatilag is nagyon passzolt Millerre. Nagyon érdekes volt egyébként, hogy a darab elején még kicsit zömökebben tartotta magát, púposabbnak tűnt, de a második felvonástól kezdve egyre inkább kihúzta magát, és egyre operettesebben énekelt. Kicsit meglepett, hogy az igazi musicales szókésleltetést ugyanúgy alkalmazta a "Hej cigány"-ban, mint egy musical "nótában", de ugyanakkor nagyon jó vibratokat használt, és nagyon tisztán énekelt, így teljesen megérdemelten kapta a hatalmas tapsot a legvégén. A címszereplő Marica grófnőt Stubendek Katalin alakította. Vele kapcsolatban nagyon nagy kérdőjeleim voltak, mikor megkapta a szerepet. Egyrészt sosem tartottam őt primadonna alkatnak, noha a pár évvel ezelőtti Csárdáskirálynőt egészen jól megoldotta. Körülbelül két éve nem is láttam nagyobb szerepekben, hiszen várandóssága miatt kihagyott egy teljes évadot, így tulajdonképpen igazán most tért vissza. Gigantikus meglepetés! Stubendek gyönyörű volt, fantasztikusan énekelt, és csodálatos volt próza tekintetében is. Tökéletesen megért Marica izgalmas szerepére, arra a kissé szeszélyes, bolondos, ám nagyon szenvedélyes primadonnaszerepre, amit előtte olyan primadonnák játszottak, mint például Kalocsai Zsuzsa. Az összes hangja tökéletesen csillogott, hangja megingathatatlanul állt. Prózában tekintetében szintén lenyűgöző, fantasztikusan hangsúlyoz, és hangja igazi izgalmasságot sugároz. Táncban szintén hozza amit kell, habár azért Marica nem egy tipikus táncos szerep. Egyébként Marica véleményem szerint az egyik legkülönlegesebb, legösszetettebb, és ezáltal az egyik legnehezebb primadonnaszerep, hiszen érzelmileg, énekileg, és karakterileg is hatalmas jelenlétet igényel. Stubendek pedig csodálatos volt, és nem félek azt állítani, hogy ez az alakítás bármely színpadon megállná a helyét akár Európában, akár a világban.

Köles Ferenc mint Populescu Dragomir Móric herceg tobzódott. Mindig meglepődöm, hogy milyen jó énekhangja van az Ofotért reklámokból is jól ismert színészünknek. Dragomir szerepére ő csak később lett kiírva, eredetileg Götz Attilát jelentette meg a színház, de ő Tasziló szerepébe állt be, így Dragomir Kölesnek maradt. Látszik rajta, hogy imádja ahogyan akcentussal beszélhet, a kissé félbolond, ám Maricáról annál inkább álmodozó herceg karaktere pedig karakterileg is illik rá.

Józsa Richárd mint báró Zsupán Kálmán szerepelt. Az operettszínházas verzióval ellentétben itt Zsupán és Liebenberg karaktere két külön szereplő, akik egymástól függetlenek. Zsupán ténylegesen Zsupán, aki Maricát környékezi, miután azt olvasta az újságban, hogy eljegyezte a grófnőt, aki egyébként csupán át akarta verni az "éhes férfisereget", ezért Strauss Cigánybáró című operettjéből emelt ki egy nevet, és jelentette meg, hogy a jegyese. Józsa Ricsi már évek óta a színház tagja, fejlődése pontról pontra követhető. Zsupán karaktere egy bolondos táncos komikus, szerintem ez neki nem igazi kihívás, jól hozza, énekben, táncban, prózában egyaránt. Az ő szerelmét, és egyben Tasziló húgát alakítja Kulcsár Viktória, aki ugyan csak pár éve a társulat tagja, mégis eléggé a szívembe lopta már magát. Liza szerepe igazán ráillő szubrettszerep, énekben nem kétséges, hogy jól hozza, ahogy (a Holdbéli csónakos után különösen) prózában sem. Liza és Zsupán is egyszerű, kedves karakterek, akik senkinek sem akarnak ártani, és legfőbb tulajdonságuk, hogy nagyon szerethetőek, ezt mindkét színész elég jól adja vissza, párosuk pedig természetesnek hat.

Bukszár Márta a több verzióban csak Bozsena néniként megjelenő, ám itt Cuddenstein-Chlumec Cecília néven nevezett nagyhercegnő szerepében jelent meg, mint Tasziló nagynénje. Bukszárt a nagyoperettekből nem lehet kihagyni, így már két "Cecíliát" is eljátszhatott, a Csárdáskirálynőből is, illetve ebből is. Prózailag szerencsés, főleg abban bontakozhat ki ez a karakter, amit ő kifejezetten élvez. Széll Horváth Lajossal való szóváltásai igazán humorosak. A pécsi verzióban Cecília néni énekli a "Ringó vállú csengeri violám"-at, miután közli komornyikjával, hogy ő magyar. Itt igazából már azért lehet hallani, hogy Bukszár sem a régi már, vibratoja rengeteget erősödött a korábbi évekhez hasonlítva, de még mindig tisztán énekel. Nagyon kedves, szép szerep az övé, igazán való neki, és összességében nagyon szép nyomot hagyott bennem, ahogy a valaha volt csillogó primadonna egy kicsivel idősebben is visszatérhet a színpadra.

Györfi Anna egy olyan szerepet alakít, aki a pesti (Operettszínházas) verzióban szintén nem megtalálható, nevezzük nevén: Dombossy Ilka. Ő az a karakter, akit a pesti verzióban Lizával vonhattak össze, hiszen ő tulajdonképpen Marica legjobb barátnője, valamint titkai tudója. Ilka nem egy nagy szerep, énekelni sem énekel nagyokat, de egy nagyon kedves, szép karakter, aki csak a darab végén döbben rá, hogy ismeri (a szintén Marica palotájában tengődő) Kudelkát (Széll Horváth Lajos), Cecília nagyhercegnő komornyikját, akikkel rögtön le is zavarnak egy cseh párbeszédet, majd eléneklik a "Ringó vállú csengeri violám" reprízét, és véget is érnek. Kudelka már inkább komikus szerep, mint Ilka, de a végén a kis csipkelődős párbeszédükben azért kicsit Ilka is kibontakozhat. Kis szerepek ezek, a két színész mégis kihozza, amit ki tud, így a taps nekik is jogosan jár.

Stenczer Béla mint Mihály, az öreg szolga egy nagyon kedves és humoros karaktert hoz. Egyértelműen látszik Stenczeren, hogy imádja az egészet, a végén a tapsrendben a "Szép város Kolozsvár" közös eléneklésénél csettintve "táncol, Mihály prózai szerep, Stenczer hangsúlyozás terén tejfölben fürdik e téren, az alakjához mérten pedig a "Surranok, intéző úr, surranok!" mondat kellően komikusan hat. A kisebb szerepekben a kórustagok mutatkozhatnak be. Lajos, a cigányprímás szerepében Kállai Gergely, az ő szerelme Lidi, a cigányjósnő, akit pedig Sárközi Edina alakít. Előbbi teljesen néma szerep, utóbbi pár mondatos, így nagyon nem körülírhatóak, amit kellett, azt elvégezték. Rubind Péter most egy jóval nagyobb szerepet nyert magának, mint az eddigiek, Liebenberg István szerepében mint Tasziló barátja egy egészen hosszú dialógusváltása van, amit jól hoz.

 Összegzés

A pécsi Marica grófnő egy fantasztikus, lendületes, látványos, és tartalmas előadás. Méhes László az évek során már az egyik kedvenc rendezőmmé vált, elég visszagondolnom a Csárdáskirálynőre, a Tartuffe-re, a Mágnás Miskára, vagy a Bolha a fülbére. A Marica az ő pécsi pályájának következő pontja (ha nem a csúcspontja, nem tudom, hogy z fokozható -e). Az előadás egy egész egység, melyben harmonizál a zene, a díszlet, a jelmez, a dramaturgia. Az Operettszínházasnál talán egy körrel frissebb, izgalmasabb előadást láthatunk. Nagyon nagy erőssége a darabnak a csodálatos szereposztás, amiben mindenkin látszik, hogy élvezi a szerepét, attól függetlenül, hogy az főszerep, vagy mellékszerep. Mindenképp kiemelendő a Rózsa István által tervezett díszlet, mely Dragomir mozdulatára egyből átfordul a pesti mulatóvá, illetve a Horváth Kata által tervezett színes,csillogó jelmezek, melyek mindenkire igazán passzolnak. A Bókai Zoltán által vezényelt zenekar erőteljesen robogja végig az előadást. A pécsi Marica grófnő tehát egy olyan előadás, amit mindenkinek kifejezetten ajánlok. Attól függetlenül, hogy szereti -e a színházat, vagy a műfajt, vagy a színészt, a Marica mindenképpen egy olyan előadás, amiről nyitott ember nem tud pozitív élmény nélkül kijönni, mert vagy a zene, vagy a díszlet, vagy a jelmez, vagy a színészi teljesítmények, de valami mindenképpen megfogja. És ha ez olyan jól sül el, mint esetemben, akkor mind a négy lehetőség megvalósul, és az ember hazafele még az autóban is azt énekli, hogy: "Szép város Kolozsvár...."

Értékelés

összesen : 89/100 pont, ami 89%-ot jelent

Szereposztás

Stáb

 A képek a Pécsi Nemzeti Színház hivatalos honlapjáról származnak.

S.a.n.s.