Boldogtalanok (színmű)
2015. november 3., kedd, 19:00
Pécsi Nemzeti Színház
Az alkalomról
Ajándékjeggyel jutottam be a Pécsi Nemzeti Színház új előadására, a Boldogtalanokra. Örültem a jegynek, mert már nagyon rég láttam előadást a Kamarában, mivel időmbe és energiámba nem fért bele, de most végre eljuthattam a Kamarába is. Ráadásul a darab nagyon erős szereposztással lett beharangozva, köztük a Jóban Rosszban című sorozatból ismert Mihályfi Balázs, a fővárosból vendégművészként visszatérő Herczeg Adrienn, valamint a fantasztikus pécsi színészek, köztük Darabont Mikold, Füsti Molnár Éva, vagy Unger Pálma szereplésével. Hát így kezdtünk neki az előadásnak.
A darab története
forrás: Wikipédia
Egy szegényesen berendezett lakásba Húberné érkezik, fiát, Vilmost keresi. A férfi még nincs otthon, helyette az asszony Rózával találkozik, akit – mint mindenki – először cselédnek hisz. Valójában a lány három éve fia élettársa, sőt, közös gyermekük is van, akit vidékre adtak dajkaságba. Róza és Vilmos kapcsolata kusza, érthetetlen, a lány a nélkülözések és a férfi ridegsége dacára is ragaszkodik Vilmoshoz, aki idejét és pénzét már más nőkre költi. Az idős Húberné szállást, pénzt, oltalmat szeretne fiától, mert erősödő süketsége miatt már nem képes dolgozni, és mert lánya, Rózsi – akinél eddig lakott – veri, rosszul bánik vele. Az állapotos Rózát látva azonban elismeri, hogy a lánynak nagyobb szüksége van a pénzre. Az érkező Vilmos nem az elvárható fiúi szeretettel fogadja anyját, akit komédiásnak, szimulánsnak titulál, s esze ágában sincs lakásába befogadni. Vilmos kegyetlen szavai miatt még Róza is megsajnálja az egyébként neki is antipatikus asszonyt. A nő távozása után Róza és Vilmos már-már vérre menő veszekedést folytat le: Róza a férfi szemére hányja életmódját, majdnem megfojtja, de haragos gesztusai ellenére görcsösen kapaszkodik a férfiba. Megtartani mindenáron, vagy, ha ez már lehetetlen, megölni – ez a két út sejlik fel Rózában, s legújabb kétségbeesett tervével még ő sem tudja, melyikre lép rá. Azt tervezi, hogy lakásába fogadja Vilmos új szerelmét, Vilmát, így legalább maga mellett tudhatja a férfit, s az új lány személyében megértő támasza is lesz. Vilmos egykedvűen szemléli az eseményeket, ő képtelen hosszú ideig arra a szenvedélyre, amit pedig a nők csillapíthatatlanul éreznek iránta. Vilma a jóhírét áldozza fel neki: beköltözik harmadiknak a lakásba, s ezzel felvállal egy a közízlés szemében mocskos életközösséget. Pedig a lány nem is biztos szerelmében, csak Róza győzi meg: jó, ha az embernek van valakije, s értelmetlen egy „tisztességes” kapcsolatra várni. Nehezen hihető, hogy valaha Róza, Vilma és Vilmos is egyházi iskolában nevelkedtek. Vilmos kiváló eredménnyel tanult, de anyja pazarlása miatt kénytelen volt abbahagyni. Húbernéről egyre több rossz derül ki: fia és lánya élete is miatta siklott ki, ráadásul süketségét is csak tetteti, elbocsátásainak valódi oka lustasága és lopásai. Mikor fia többek előtt bebizonyítja, hogy anyja szimuláns, Húberné szégyenében öngyilkos lesz. Ő a második, aki Vilmos miatt végzett magával: az első még régen egy szerelmes nő volt. A fertőzetes élettársi viszony egyre kevésbé működik: Vilmos már a két nő mellett is egyre kevesebbet jár haza, pedig mindkét nő terhes. Róza közben elvesztette első gyermekét, akiben leginkább a Vilmossal összekötő utolsó kapocs elvesztését gyászolja. Bármelyik nő számára kiút lehetne a szomszéd hentes házassági ajánlata: akár Vilmát, akár Rózát elvenné. A két nő azonban képtelen kiszabadulni a végzetes hálóból. Róza megkéri Vilmát, lője le Vilmost. A lány azonban inkább magával végez: ő lesz a harmadik áldozat.
"Hogy írtam én a Boldogtalanokat? 1913-ban egy öt- vagy hatsoros hír jelent meg "Az Est" című lapban "Két leány egy legény" címmel. {…} Mikor ezt elolvastam, arra gondoltam, hogy íme, milyen kitűnő drámai anyag ez. {…} Egy siket asszonnyal kezdtem, a nyomdász anyjával … – de mit is részletezzem? El kell olvasni a drámát, akkor majd kiderül, hogy mit csináltam ebből a hat sorból." /Füst Milán/
A szereplők
Mihályfi Balázs most mutatkozott be nálunk, mint vendégszereplő csatlakozott a színházhoz. A Jóban Rosszban című napi sorozatból ismert színész nem okozott csalódást. Már eleve úgy képzeltem, hogy egy nagyon erőteljes fellépést láthatok majd tőle, miközben egy nagyon élesen körvonalazható karaktert ad át. Ez így is történt. Mihályfi hangsúlyozása hibátlan volt, a karakter pedig teljes mértékben passzolt rá. Örülök, hogy ilyen vendégszereplők csatlakozhatnak színházunkhoz.
Darabont Mikold a pécsi társulat egyik legerősebb tragikája. Színpadi jelenléte most azonban a szokottnál is erősebb volt, a darab különböző pontjain beékelt hangosabb beszédei, kiabálásai pedig olyan ősanyás erővel szólaltak meg, hogy a nézőtéren akkor még a légyzümmögést is lehetett volna hallani, noha még az állat is elhallgatott volna. A karakter abszolút passzolt rá, tökéletes választás volt Mihályfi mellé.
Vilma szerepét Vlasits Barbara alakította. A társulathoz csak pár éve csatlakozó fiatal színésznő nagyon meglepett. A tavalyi évben csak egyszer láttam színpadra lépni, akkor is egy kisebb szerepben, és mivel csak pár éve van itt összesen, még nem nagyon láttam tőle meghatározó alakítást. Vilma szerepét jól hozta, örültem, hogy láthattam végre egy ilyen karakterű szerepben, és egy ilyen stílusú darabban.
Füsti Molnár Éva mint anya mutatkozott be. A pécsi társulatban csak "Keke" néven ismert és elismert színésznő ismét hozta a tőle várt szintet. A fiát átverő, lehúzni vágyó anya szerepét jól hozta. A darab legizgalmasabb karakterét nyerte meg magának, de a lehetőségével élt. A darab tragikusságának ellensúlyozása néha egy finom humoros megmozdulás volt, ezt leginkább ő képviselte. Öröm volt nézni, ahogy a lesújtóan szomorú darabban egyszerre tragikus és komikus oldalát is bemutathatta Keke.
A hentesként bemutatkozó Tóth András Ernő ellensúlyozta a róla múltkor kialakult véleményem, amit a Holdbéli csónakos után alkottam róla. Bár valahogy megjelenésileg nekem mindig furcsa ez az ember, szövegileg most nagyon erős, jelentőségteljes volt. Ő Róza szeretőjét alakította, akivel a nő tulajdonképpen csak azért kezd, hogy húst kaphasson a hentestől, és ne haljon éhen. Nagyon sajnálatra méltó karakter az övé, de Tóth jól megoldotta a feladatot, így pozitívan csalódtam benne.
A pap szerepében Bánky Gábort láthattuk. Valahogy most nem volt olyan erőteljes ez az alakítás, végig az az érzésem volt, hogy ebből a szerepből több mindent ki lehetett volna hozni. Bár nem volt egy nagy szerep, mégis olyan volt, mintha nem érezné magát otthon a szerepben, vagy csak egy beugrás lenne neki, ami nagyon furcsa volt a színésztől, aki eddig mindig fantasztikus teljesítményt nyújtott. Bár most sem volt rossz, mégse nyújtotta azt a teljesítményt, amit tőle vártam, de nem baj, biztos vagyok benne, hogy ezt még jóvá fogja tenni nekem.
Vidákovics Szláven mint orvos mutatkozott be. Valahogy ő sem volt most a csúcson, noha az övé sem volt egy nagy szerep. Érdekes, sem megjelenésileg, sem beszédileg nem hatott meg, egyszerűen hidegen hagyott teljesen, de nem baj, majd legközelebb.
Herczeg Adrienn már annál több érzelmet mutatott, karakterileg pedig teljesen passzolt a kissé fanyar karakterre, a nővérre. Különleges hangszíne kellemesen lengett a térben, megjelenése pedig eléggé előkelő volt. Örülök, hogy újra visszatért Pécsre, noha csak vendégművészként, mégis jó újra látni a színésznőt a pécsi deszkákon, remélem, lesz még lehetőségem rá.
U
nger Pálma mint öreg parasztasszony mutatkozott be, akinek gondozásba adták a gyermeket. A kis feladatot jól megoldotta, többet ennél nem nagyon lehetett kihozni a kis szerepből. Zakariás Máté ugyancsak egy kisebb szerepet kapott a darabban, mint hentesinas, ez egy még az előbbinél is nehezebben értékelhető szerep, összesen talán 4 mondatot szánt Füst Milán a hentesinasnak, azt viszont jól megoldotta Zakariás.
Összegzés
A Boldogtalanok egy nagyon érzelemdús, szomorú történet. Róza hihetetlenül sajnálatraméltó esete gondolkodásra készteti a nézőt: tényleg olyan nyomor -e az övé, hogy még a gyermekét is kénytelen neveltetésbe adni, vagy inkább egy kreált szörnyűség az övé? Mindenesetre a Boldogtalanok végén az ember eléggé nyomasztóan érzi magát, talán kissé ő is átéli a boldogtalan életérzést, és együtt szenved a szereplőkkel. Egy kérdés merült fel még bennem: van oka egyáltalán szenvedni a szereplőknek? Hiszen Róza akár el is költözhetne, és akkor minden megoldódna. Bonyolult, szövevényes történet, kicsit talán Csehovra hajaz, hiszen a szereplők bár cselekvőképesek, mégsem tesznek nagyon semmit az alaphelyzet megváltoztatásának érdekében. Összességében a Boldogtalanok nem egy rossz darab, de nem biztos, hogy az ember többször is át akarja érezni azt, amit ennek a műnek a megnézése után sikerül. Ez a nyomasztó, keserű világ ugyanis ráragasztja hangulatát a nézőre is, aki így nem feltétlenül távozik boldogan.
Értékelés
a darab története | 8 |
jelenetek | 8 |
jelmezek | 7 |
díszletek | 8 |
színészi teljesítmények | 9 |
humor/dráma - a mélység | 9 |
szövegkönyv | 8 |
világosítás, fényhatások | 7 |
hangsúlyozás | 8 |
összhatás | 8 |
összesen : 80/100 pont, ami 80%-ot jelent
Szereposztás
Szerep |
Szereposztás |
Teljesítmény |
Húber Vilmos, papi nyomdász | Mihályfi Balázs | 10/10 |
Nemesváraljai Gyarmaky Róza | Darabont Mikold | 10/10 |
Víg Vilma | Vlasits Barbara | 9/10 |
Özvegy Húber Evermódné, a nyomdász anyja | Füsti-Molnár Éva | 10/10 |
Sirma Ferenc, hentesmester | Tóth András Ernő | 9/10 |
Székely Ferenc, káplán | Bánky Gábor | 8/10 |
Dr. Beck Gyula, kórházi orvos | Vidákovics Szláven | 8/10 |
Rózsi, a nyomdász testvére | Herczeg Adrienn | 10/10 |
Öreg parasztasszony | Unger Pálma | 10/10 |
Hentesinas | Zakariás Máté | 9/10 |
Stáb
Író | Füst Milán |
Díszlettervező | Bagossy Levente |
Jelmeztervező | Kiss Julcsi |
Rendezőasszisztens | Markó Rita |
Rendezőasszisztens | Ahmann Tímea |
Ügyelő | Tulik Tímea |
Súgó | Krajcsovics Csaba |
Rendező | Funk Iván |
A képek a Pécsi Nemzeti Színház hivatalos honlapjáról származnak
S.a.n.s.