2016. január 6., szerda, 19:00
Pécsi Nemzeti Színház, Kamaraszínház

 Az alkalomról

Hirtelen kaptam egy szabad jegyet a Bányavakságra, mert valaki nem tudott elmenni. Mivel az egész annyira hirtelen történt, utánanézni sem tudtam a darabnak, így semmit sem tudtam róla. Nem baj, gondoltam, ha az előadás jó, ez nem jelenthet hátrányt. Mikor odaértem a Kamara előterébe, elolvastam a szereposztást. Tulajdonképpen megörültem, mikor láttam, hogy ez egy kooprodukció a kaposvári Csiky Gergely színházzal, gondoltam legalább megismerhetek új színészeket. Hát így vágtam neki az előadásnak.

A darab története

forrás: A Csiky Gergely Színház hivatalos honlapja

Egy kicsi erdélyi faluban vagyunk, valahol a világ végén. Magyarlakta vidék. Valaha a helyi bánya adott kenyeret az ittenieknek, de amióta a bánya bezárt, munka egy szál se. Van viszont alkohol, tétlenség és kelet-európai korrupció. A történet Ince, az alkoholista polgármester házában játszódik, mely házban együtt él testvérével, Iringóval. Előbbi lánya, Izabella a városi egyetemen tanul (Ince felesége autóbaleset áldozata lett, az autót Iringó vezette) – utóbbinak a férje tisztázatlan körülmények között meghalt. Polgármester-választás küszöbén vagyunk, Ince rendőrt hívott a városból, hogy vetélytársa, Izsák disznóságait leleplezze, és persze a sajátjait fedezze…

„Az igazi kihívás ez: frenetikus humorral, a szánandó hősök szeretetével sikerül-e a tragikum felemelő erejét bizonyítani. Vajon sikerül-e az elesett, elbukott, de szánandó és szeretnivaló embert felmutatni, sikerül-e a jót, de legalább annak vágyát felzengetni akkor, amikor körülöttünk és bennünk tarol a rossz.” (Bérczes László, a rendező)

A szereplők

A szereposztás összeállítása kifogásolhatatlan munka, mindenki egytől egyig tökéletesen passzolt a szerepre, ami az értékelésemben is meglátszik. A főszereplőt Szula László, a kaposvári Csiky egyik művésze játszotta. Még soha nem láttam semmiben Szulát, itt viszont Incét, a főszereplőt alakította. Szula nagyon jó színész, mind az alkoholista, mind a komolyabb részeket tökéletesen formálta meg, Tényleg sajnáltam, ahogy tulajdonképpen mélyről még mélyebbre csúszik a darab folyamán, és még a terve is a visszájára sül el. Remélem, láthatom mad még vendégszínészként Pécsen, ahol szintén ilyen jó alakításokat nyújt majd.

Iringót, Ince húgát Nyári Szilvia alakította, aki szintén a kaposvári színház tagja amellett, hogy több előadásban már a Madách Színházban is részt vett a fővárosban, illetve volt Elisabeth is a miskolci előadásban, az Operettszínház vendégművészeként. Tudva, hogy musicalszínész is, még jobban érdekelt a prózai arca. Itt sem csalódtam, Nyári Szilvia ebben is jól helyt állt. Iringó egy érdekes karakter, tulajdonképpen kiderül, hogy a férjét valószínűleg megölte, A balesetet, melyben pedig Ince felesége meghalt, szintén ő okozta. A sebhelyes arcú nő egy kicsit szánalomra méltó karakter: az elején úgy látjuk, hogy ő gondoskodik az alkoholista bátyjáról, ketten élnek a házban, és mos, főz, takarít, bevásárol, amíg testvére a birkákat kergeti szórakozásból. Később megtudjuk, hogy kivásárolta Ince részét a házból, így egyébként az egész az övé, és eladhatná és elköltözhetne, ha nem lenne a nyakán a testvére, akit azért is tart ki, mert (ahogy már említettem) ő vezette az autót abban a balesetben, melyben Ince neje meghalt. Ezt a karaktert nagyon jól hozza a kaposvári színművész, nagyon jó a veszekedős, és a szerelmes részekben egyaránt. Örülök, hogy láthattam őt is, remélem, majd egy kaposvári előadásban is megtekinthetem.
Köles Ferenc volt a pécsi társulat egyik képviselője. Eleinte, mikor megérkezik, azt gondoljuk, hogy egy rendes, becsületes rendőr, aki Ince segítségére érkezik a kis községbe. Rengeteg vicces jelenetet szül, amikor a román akcentussal beszélő rendőr Szécsi urat például rendre Szexi úrnak szólítja. A darab folyamán összebarátkozik Incével, és láthatjuk ahogy vonzódik Iringóhoz is, aki viszonozza a férfi érzéseit. Ezért esünk pofára, mikor a darab végén kiderül: Florin csak azért jött ide, hogy Ince és Iringó disznóságait leplezze, és mindkettővel való kapcsolata egy álca volt, egy talmi, hamis dolog. Ekkor azonban Ince, a megkeseredett polgármester és Izsák, a romángyűlölő magyar ellentétük ellenére összefognak, és közösen megtalálják a megoldást- kivágják a színészt. Köles teljesítményét sem fejtegetném soká, tökéletesen hozta az újabb román akcentusos szerepet (a Marica grófnő után), úgyhogy benne sem csalódtam, ismét kapott egy pirospontot.

Urbán Tibor volt az a bizonyos "Szexi úr", alias Szécsi Izsák. Ez egy nagyon érdekes karakter: eleinte Incével is ellentétben áll, hiszen egymás ellen versengnek a polgármester választáson,s ez az ellentét addig megy el, hogy Izsák már a lakásán fojtogatja Incét. De miután Izabella, Ince lánya lefekszik Izsákkal, hogy elvigye őt Olaszországba, kissé meglágyul Izsák, főleg, miután céljuk közös: bosszút állni Florinon. Urbán Tibor újra nagyon jó volt, a pécsi társulat másik képviselőjeként színes foltja volt az előadásnak. Ismét bebizonyította, hogy ő egy igazán jó színész, a harsány karakterre pedig kifejezetten illő választás volt. Örülök, hogy pár éve visszatért a pécsi társulathoz, nagyon való ide, és nagyon örülök, hogy ilyen színészeink vannak, mint ő, vagy Köles Ferenc.
Grisnik Petra mint Izabella, Ince lánya szerepelt a darabban. Ez egy igazi városi cicababa karakter, akiről el sem hisszük, hogy valaha köze volt ehhez a már lepusztult községhez. A liba szerepéből Grisnik Petra szerintem mindent kihozott, amit lehetett, bár annyira nem rejt nagy lehetőségeket. Megtudjuk róla, hogy ahelyett, hogy egyetemre járna, már három éve egy szupermarketben takarít, és még a cigarettára is rászokott, pedig ettől a két dologtól apja nagyon féltette. A darab végén a jobb élet reményében Iringóval Olaszországba költöznek, így mindenkinek beteljesül a sorsa: ők Itália földjén kezdenek új életet, Ince börtönbe vonul, Florint megölik, Izsák pedig, mint községi polgármester folytatja az életét.

Összegzés

Nagyon jó ötlet volt, hogy ezt az előadást így a Kamarában láthatjuk, az intim térre való leszűkítés sokkal közelebb hozza a színészi érzelmeket a nézőhöz. Az ötszereplős dráma egy bizonyosan nagyon nehéz feladat, hisz amíg egy nagyszínpadi musical nagy táncos jelenetei könnyebben elvarázsolják az embert, itt öt embernek kell mindent elérnie. Ezt a színészek mind megteszik, és együtt egy fantasztikusat alkotnak.

A Bányavakság egy borzasztóan ambivalens érzéseket keltő darab: a néző egyszerre tud nagyokat nevetni, illetve sírni, sajnálni a szerencsétlen szereplőket, és gyűlölni az ellenszenves karaktereket. A Bányavirág megmutatja: Erdély közel sem az a hely, amit gondolunk róla, hogy ott a gyönyörű tájakon, a szépséges kis falucskákban és községekben az emberek vidáman járnak munkába, sőt. Pedig kiderül, hogy ebben a lepukkant községben mindenki alkoholista, mióta bezárták a bányát, és a munkanélküliségnél valószínűleg csak a lakók véralkoholszintje nagyobb. A Cziegler Balázs által alkotott díszlet valahogy befelé húz, valahol a Bánya szűkségére utal, illetve arra a beszűkültségre, amit a lakók helyzete okoz. És amellett, hogy ott vannak a közösségi problémák, mint a munkanélküliség, és az ezáltal okozott pénzhiány, addig léteznek az egyéni problémák is, a magány, az alkoholizmus, az unalom. Székely Csaba drámája talán azt mutatja be, hogy bár Erdélyben tényleg gyönyörű a táj, ugyanakkor az emberek ott is emberek, a szegénység pedig ott is egy létező probléma. A Bérczes László erőteljesen átérezhető rendezésében színre vitt mű gondolkodásra késztetheti a nézőt, illetve arra, hogy utánanézzen a Bányavidék-trilógia másik két elemének, a Bányavirágnak és a Bányavíznek, és azokat is megnézze. A Bányavirágot egyébként játsszák jelenleg is a Harmadik Színházban Pécsen, és a Bányavakság után valószínűleg elmegyek, és megnézem azt is.

Értékelés

összesen : 83/100 pont, ami 83%-ot jelent

Szereposztás

Stáb

 A képek a Pécsi Nemzeti Színház hivatalos honlapjáról származnak

S.a.n.s.