Úgy döntöttem, indítok egy új fajta rovatot, melyben felvételeken látott előadásokat értékelek. Erre leginkább az István a király 2015-ös felújítása inspirált, mivel már nem fért bele a nyaramba, hogy megtekintsem, így most fogom megnézni, a gondolataimat pedig közben jegyzem le ide nektek. Hát akkor kezdjük.

Szörényi Levente zeneszerző indítja az előadást. Bár a hangja már azért nem a régi, a magyar beat ikonikus alakjában mégis van valami erő, amiért ez az előadás csak akkor lehet igazi, ha ezzel a dallal ő indít. Továbbra is imádom, ahogy a segítsetek szavak végét elharapja, nagyon egyedi. Veni lumen cordium, Veni sancte spiritus. Azért Aradi Imre még nem egy Victor Máté. A töltsd el szívem fényességre való csuklyás sátánista hangulatú ambivalens vonulás után Danics Dóra érkezik. Bár én kedveltem őt az X-faktorban, itt most egyelőre kifejezetten erőszakosnak és élesnek tűnik, remélem ebből még visszavesz. Varga sem a régi már, kettősük pedig kicsit a régi korok öreg férfi-fiatal nő párosait idézi. 

A három magyar "úr" nekem egyelőre gyenge, nem elég sunyik, énekelni sem énekelnek eléggé, holott erre a három karakterre eddig mindig találtak jó szereplőket. Mindegy. És már jön is Radics Gigi, akinek hangja gyönyörű, valahogy mégsem hiteti el velem, hogy ő Réka lenne. A hangját ebben a műben nem nagyon kéne csukoltatnija, ennyit igazán megtehetett volna. Feró az elején egyelőre nem robban eléggé, később egyre jobban belejön. A "leples táncot" Feró mögött nem értem, minek a lepel, semmi funkciója. Vagy ez csak látványelem? És már Gézát temetik. Az István-Koppány duettel kapcsolatban nagy elvárásaim vannak, remélem, hogy teljesíteni tudják majd őket. Besétált Keresztes. Na, ez a vonaglás nekem egy kicsit furcsa, Sarolt eddig visszafogottabban dolgozta fel a gyászt. Ez most itt sok. Azért Aradi épp csak kicentizgeti a tiszta hangokat. Hoppá, megláttam Fekét, hirtelen azt hittem ő István, egyelőre kicsit kavargok. Varga gyorsan rádöbbent, hogy nemám, most megint ő a király. Kicsit furcsa, ahogy Feke a kétszer olyan idős Vargát okítja a jogokról. Na meg hogy Feke Varga nagybátyja. Mindenesetre mindketten nagy erővel énekelnek. Bár Feke mély hangjai messze áll nak Vikidálétól. Na, ez egészen jóra sikerült duett volt.

Adj békét uram. És már mindenki a színpadon, ezt nagyon belénk akarják sulykolni. Mondjuk a béke, az tényleg fontos. Közben a háttérvetítést nem értem, habár ez nem az első dolog, és még csak fél óra telt el. Mindegy.

Krónikások. Látom az egyik Szentmártoni Norman. Feró is velük énekel, nem rossz ötlet. Keresztes már ott áll, aztán énekel, de el van csúszva fél hanggal, noha azt végig tartja. De legalább erős, szenvedélyes. Feró közönyös, kissé gúnyos. Nagyon tetszik. A két mentor, tök jó. Keresztes most is csúszott egy picit, valahogy ez a pár sor nem megy neki. A három főúr színészileg megint harmatgyenge, énekileg sem különleges. István pár soros átkötése után jön az egyik kedvenc dalom, amiben rengeteg fontos dolgot hallhatunk. Keresztes, mindent megbocsátok. Olyan tisztán énekel, olyan erővel, színészileg is átgondoltan van jelen, nagyon pozitív meglepetés. Jaj de unom a politikát. Danics Dóra ismét nem tetszik, túl éles Gizellának. Kocsis Tibor kifejezetten tetszik. De minek ebbe a számba a bicikli? Ráadásul nem is halad! És a vetítés mit tartalmaz? Kár a számért.

A kórus már megint a szektás lepelbe öltözött. Esküszöm a vetítést megint nem értem. A zene továbbra is jó, mondjuk ez nem meglepetés, ennek az előadásnak egyelőre sokkal több erénye nem volt. És akkor az első rész zárásaként Oly távol vagy tőlem. Furcsa, mintha a kórus várta volna, hogy István mondjon valami jót, de az inkább csak magával foglalkozik, ezért kimennek. Laborcot ezek szerint nem sikerült felkötni. Azért Varga hangja egy kicsit remeg. Minden szereplő megérkezik, mintha leskelődni akarnának István után. Kivonulásukkor furcsa, hogy Keresztes mint Varga anyja van jelen, és úgy kísérgeti. Na, jöjjön a második fele.

Bill felkonfja után Feke erőteljesen indítja szólóját. Sokkal jobban áll neki ez a pólós kabátos rokkerkedés, mint az öltönyös István. A refrén rosszul van hangosítva először, alig hallani a szöveget, se a kórust, se Fekét,aki elkezd kicsit hamiskodni de hamar lejön róla. Jönnek Koppány női. Annyian lettek, hogy egy kisebb kamarakórus lehetne belőlük. Az első csaj nagyon operás, a második oké, a harmadik nagyon erőszakos, a negyedik hamis és operás egyszerre, az ötödik egész jól indulna, de nagyon éles lesz, a hatodik tüdőből ordít, aztán feke, majd a hetedik, a nyolcadik, és a kilencedik egész oké. Feke a vége felé már egész hamis, nem tudom, mi lelte. A nők már rég leérnek a lépcsőről, mire azt mondja: Most menjetek! Mindegy.

A három úrnál színészi játék és mimika megint nulla, bár a kezes játék jó ötlet. A vetítés megint érthetetlen. Aztán jön Bill, aki a kedvencem volt a '83-as brancsból, itt azonban már borzasztó, a kitartott hangjai kegyetlenül rosszak, hangja már nagyon remeg. Billnek ment el a leginkább a hangja a régiek közül, ezt talán már nem kellett volna vállalni. Az Adjatok c. számban már valamivel jobb, de még az sem nevezhető jónak. Kár érte. A kiút Radics Gigi lehet, aki szépen is indítja az Elkésett békevágyat, Feke is igazán jól indul, habár a refrén nagyon hamis. Varga Miklós nagyon jól énekel, Feke a refrént megint nagyon hamisan énekli, nem is tudom mi van ezzel az emberrel. A végét felviszi, kicsit javít a dolgon. Bill hozza a véred kardot. Kitartott hangjai még mindig szörnyűek, "u" betűit pedig csak "ü"-nek bírja énekelni, noha egyáltalán nem magas vagy mély a dal eleje. Sajnos még a szöveget is elrontja. A borzasztó animált háttér egyáltalán nem illik az eddigi koncepcióba. Az, hogy István és Koppány csatáját egy táncos jelképezi, nekem kevés, legalább a csatában megjelenhetnének. 

Bródy János a színpadon. A rockopera dalszövegírója kellemes hangján megérintően énekli el Gyászba öltözött csillagom című szólóját. A háttér zöld, mert a zöld az jó, más ok pedig nem kell itt a háttérhez, most már kezdem megérteni. Utána ismét jön Asztrik a sátánistának álcázott követőivel. Mondjuk igaz, hogy a lepleknek volt értelme az Adjatok című szám varázslós részénél, de egyébként az egész csak látványelem, ráadásul ez a kívül lila belül fehér inkább egy kórus kötelező ruhájára hasonlít. Kicsit lep meg az érkező Kocsis öltönyben, hogy arról énekel, hogy leverték Koppányékat, közben pedig egy teljesen tiszta öltönyben áll, bár ez csak semmiség, csak megjegyzésnek írtam le, nem akadtam fenn rajta. Ezután jön elő a régi egyház beállítottsága, hogy fizess, és elnyered az üdvösséget, ezek a sorok engem mindig letaglóznak, akárhányadszorra látom az előadást. Keresztes megint nagyon jól énekel, való neki ez a szerep. Aztán megint jönnek az urak, akikről nem írom le ismét a véleményem. Utána jön Réka szólója, amit Gigi énekel el, nagyon szépen, bár egy-két hajlítással kevesebbel talán még szebb lett volna. Érdekes egyébként, hogy ez a szerep a népies hangú Sebestyén Márta után milyen jól állhat egy poposabb hangszínű előadónak is. Varga a saját részében csinál valami nagyon furcsa és megmagyarázhatatlan hajlítást, majd jön Keresztes, aki ismét jól énekel, bár a levegővételt a sor közepén nagyon nehezen viselem. Utána jön a bonyolult dallamokból álló, ám zeneileg nagyon izgalmas rész, amit egész jól old meg a társulat, noha az elején Norman elcsúszik a zenétől. Megismétlődik az Oly távol vagy tőlem, ám most már Rékát kicserélve Gizellára, Varga Miklós Danics Dórával énekel. Varga Miklós nagyon jó színészi alakítást hoz, majdnem el is sírja magát, Danics Dóra meglepő módon szintén jó mimikával van jelen, éneke megint nagyon éles, nem tetszik. A dal végére természetesen István megöleli Gizellát, és mindenki boldog.

Feke a ledfal előtti korlátnak támaszkodik, majd hátrasétál, és becsukódik előtte a fal. Nem jó megoldás szerintem, hogy miután megölték Koppányt, még egyszer előjön, és elsétál a fal mögé, de mindegy. Az pedig, hogy meghal Koppány, és a Gloria éneklés mellé még tűzijátékot vetítenek ki, egyenesen szörnyű, és morbid. Varga Miklós erőszakosan beállított mozgással fel s alá rohangál a színpadon, tökéletesen természetellenesen. Gondolom ez a vacilálását és az izgulását akarta bemutatni. Majd leáll, és a harmadik igent már átgondoltan mondja ki. És jön a totális happyending: Isten áldásával István a király. Majd jön a sokak által kívülről fújt idézet:

Király vagyok uram, a te akaratodból, minden magyarok királya, és én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen, veled uram, de nélküled.

Azt, hogy eközben miért néptáncolnak Varga mögött, maximum a koreográfus tudná megmondani nekem. A végén a kíséret nélküli kórus silány, és egy nagyon erőszakos női hang nagyon kiszól, remélem kapott pár nyakonvágást az este után, hogy ezt többet ne. A szerzőpáros már a színpadon, lejön az összes szereplő a színpad elejére, és együtt éneklik el a közönséggel a himnuszt.

Ezzel ér véget az István, a király legújabb interpretációja, amely rengeteg kivetnivalót hagy maga után. Érdemes -e olyan dolgokat alkalmazni, amelyek bár színesek, semmit sem tesznek hozzá a produkcióhoz (lepelruhák, vetítések, felesleges táncos elemek). Nem biztos, hogy mindig érdemes tolni előre a régieket, mert pl. Deák Bill Gyulát tekintve ő már nagyon messze áll a régi teljesítményétől, és nem lenne jó, ha beárnyékolná ez az előadás az ő pályáját. Novák Péter nagy dolgokat ígért, ehhez képest alig kaptunk valamit, semmilyen rendezői átgondoltságot, koncepciót nem fedeztem fel benne. Nem tudom, mi volt rendezői instrukció, ezek a művészek ezt maguktól is ki tudták találni szerintem, talán Novák csak azt mondta meg, ki mikor honnan jöjjön be, hol menjen ki, és egyébként hova álljon. Ahogy a 2013-as, Alföldi féle szegedi öltönyös akármicsoda sem nyerte el a tetszésem, úgy ez sem. Egyre jobban kezdek rádöbbenni, hogy ennek a darabnak nem kell állandóan különleges rendezéseket és leporolásokat keresni. Ezt csak jól meg kell rendezni klasszikusan, mert ez egy örök érvényű zenével és szöveggel rendelkező csoda, amit nem kell állandóan variálni. Ahogy az Árpád-kori templomainkat sem romboljuk le, és építjük újra egyfolytában.

S.a.n.s.